Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-09-01 / 9. szám

6

TESTVÉRISÉG

mekotthonunk mellett épült tanácsterem falára helyezett bronz táblát, mely a Bethlen Otthont 12 évig hűséggel és szép eredményekkel szolgáló Kecskeméthy Józsefet, jelenlegi titkárunkat ábrázolja. Közéleti embernek ritkán jut osztályrészül az a megtiszteltetés, hogy még életében szoborral vagy emléktáblával tüntessék ki. Az a spontán ünneplés, amiben Vezértestületünk tagjai Kecskeméthy Józsefet ez alkalommal részsitették megmutatta azt, hogy ő egyike magyar református életünk ama munkásainak, aki erre a kitüntetésre teljes mértékben rászolgált. Mély hatást váltott ki a jelenlévőkből a meghatott ünnepelt köszöneté, melynek során kiemelte, hogy az oly magasra értékelt eredményt felesége áldozatoktól vissza nem riadó hűséges támogatása nélkül soha el nem érte volna.

A főtisztviselőknek az év eddigi részéről szóló üzleti beszámolója után egyhangúan került elfogadásra “Family Package Plan” néven újabb biztosítási tervünk jövő évtől kezdődő beállítása, mely évet épen emiatt “Family Security Year” néven vezetünk majd be Egyesületünk történetébe.

Számos kisebb jelentőségű döntés mellett kiemelkedett Vezértestületünknek az az egyhangú lelkesedéssel hozott határozata, mely szerint Bethlen Otthonunk tovább fejlesztésének anyagi biztosítására $250,000.00-os hitelkeretet szavaz meg. Ha megemlítjük még azt is, hogy a bethlehemi Magyar Ház legmodernebb kuglizó berendezéssel való ellátására újabb $10,000.00-os átutalása került felhatalmazásra, joggal nevezhetjük őszi gyűlésünket építő tanácskozásnak.

Vezértestületünk a nagy anyagi áldozatokat jelentő lépésekre református életünk csaknem minden erkölcsi testületének sürgetésére és nagy lelkesedéssel hozott javaslatára határozta el magát. Ha a kivitelezés és fenntartás során csak fél annyi igyekezett mutatkozik majd, mint amekkora lelkesedés nyilvánult meg a megajánláskor, a nagy vállalkozás teljes sikerében nem lehet kétségünk.

A szenvedély bunkója fejbe ver, Lázasan húz magába a cseber,

Csúfol, gyaláz, mint gyávát, mindenütt, Végül durván beteg szivedre üt.

(Szabó László: “Omár korsója mellett” cimü kötetéből)