Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG SZEGEDY LÁSZLÓ: FINTA SÁNDOR EMLÉKEZETÉRE A VIRÁG ELHERVAD, a Nap nyugvóra száll s földi létünk itt lenn, felváltja a halál. Küzködünk, vergődünk, lelkünk elszáll végül s földi éltünk lassan más világba révül. De Isten felmérte a nagy távolokat s Égbolt sötétjébe hintett csillagokat. Ily csillag volt ö is földi életében s Isten égi tüze lángolt a lelkében. S tovább adta, amit Istenétől kapott: sok-sok nyers anyagnak lelket, formát adott, író, művész, költő volt ő egy személyben s főpap volt a Földön a művész-szentélyben. EGYRE FOROGNAK az örök égi körök, Isten hol dalban szól, hol pedig mennydörög. De bármit szól szava, az Egek Harangja: Földön a költőkben zeng tovább a hangja. Isten az Örök Fény, szenvedők reménye s Földön művészekben él tovább a fénye. Isten teremt, alkot, bár nem hallod neszét s művésznek a Földön Ó fogja a kezét, így formálhat nagyot az agyag művésze s remekeket alkot égi ihletése. Mint a sebzett kagyló megtermi a gyöngyöt, a szobrász égivé gyúrja a göröngyöt. A MŰVÉSZ A FÖLDET Éggel köti össze, hogy az ember lelkét tisztábbra fürössze. Az anyag is örök s lelkünk halhatatlan s testünkből uj formát önt az Égi Katlan. FINTA SÁNDOR: tőlünk elmentél bár messze, hogy tested a lelked az Égbe eressze. De azért hozzánk is örökké tartozol s fáradt leikeinkbe Égi Tüzet hozol. Sok-sok halhatatlant alkottál már itt lenn s örökké fogsz élni földi müveidben. S most bizton megleled Égi Művész Telked s Égben világit majd tovább művész lelked.
