Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-05-01 / 5. szám

22

TESTVÉRISÉG

Pompázva virágzó élete teljében Kellett ide bukni éppen neki, éppen, Karvalyok közé a szűztiszta galambnak,

Kit ördögi szívvel, gőggel kikacagnak.

Kiélni a földet, óh brit, te eszes vagy, Érted, aki vérzik, te azért kezes vagy, Fölméred aranyban, hogy mennyi az ára, Mégha becsületed fizeted is rája.

Lelkeden letiport népek terhe fekszik,

Négy szelek tájéka rég benne betegszik,

Égi kegyelemből nincs benned egy íznyi, Önzésedet az én nemzetem is sínyli.

Szentírást azért adsz milliók kezébe,

Életét hogy abban te-javadra élje,

Ifjú korod óta ez a te szokásod,

De az Isten szavát magadról lerázod.

Mély lelkek a Fádat elborongva nézik, Akad-e bolond még, ki éretted vérzik? Egyszer ha gyümölcsöd lerothad a fádrúl, Igazán boldog lesz e világ — magátúl.

Világ-boldogítás csalfa látszatával Földünk nagy kapuin jogtalanúl házal,

Azt hiszi, míg kígyó útait tekergi,

Isten a világot csak néki teremti.

Képmutató zsarnok, érdekét ha sérted, Szívében szánalom nem fog gyűlni érted, Világgá sikonghat igazad — hiába,

Szabadon betöri jogodat igába.

Véredből kiszopja azt is, ami nincsen, Ilyenkor elhallgat lelkében az Isten,

Álnokúl rád rakja kamatozó jármát, Fizetheted aztán forradalmad árát.

Mert a nemzeteket úgy szorítja örve,

Hogy vagyonuk, vérük érte megyen tönkre, Akkor nagylelkűen ő segíti lábra,

Haladó útjukban így taszítja hátra.