Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 21 SZABÓ LÁSZLÓ POCAHONTAS INDIÁN REGE NYOLC ÉNEKBEN NYOLCADIK ÉNEK — (Folytatás) Király érkezését jelenti ki nyomban, Minden szem odatűz, szív is oda dobban, Trónszékibe ülve, koppan arany botja, Argallra gyökint, hogy Pocahontást hozza. Jön s megáll előtte Pocahontas fényben, Esthajnali csillag tavasz-esti égen, Ki szende mosollyal szól Ura szavára, S aztán elereszti bemutatkozásra. Lovagok vonúlnak el sorban előtte, Karján ragyog mindnek csillogó delnője, Kényszerű mosollyal szót szóra is adnak, Üres gőggel aztán tovább is haladnak. Keringnek, valamint a világ köröttük, Már a földgolyóra csapott le az öklük, Egymásnak a szót is dicsekedve adja: Nem nyugszik egén le sohasem a napja! Mikor a testőrök jönnek mosolyogva, Döbbenő szívvel néz Pocahontas Rolfra, Karra kapott nőjét Rolf nevezi névvel És mint feleségét mutatja be hévvel. lm, Pocahontásnak megroggyan a lába, Szíven üti a szó, tántorodik hátra, Felejti uszályát, rálép s ruha percen, Megbotlik, elesik ugyanazon percben. Argall és az anyja ijedten felkapja, Döbbenet kél itt-ott, több, aki kacagja, Ártatlan leány még nem volt ilyen árva, Összeomlik benne tündéri világa.
