Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 21 Argallné azonban ebből kizökkenti, Királyi próbának idejét jelenti, Hogy’ áll meg előtte, hogy’ bókol utána, Királynak előtte hogy’ lépeget hátra. Főpróbája ez most, mert ez utolsó nap, Bemutató estjén jelenik meg holnap, Hol ő lesz az ünnep gyönyörű központja, Ha ördögi kéz meg valahogy nem rontja. Közben haza hozták a drága ruhákat, Miket Argall rendelt, asszonyi csudákat, Terebély gallérrel, csipke-selyem földig, Szép fodros uszálya két járdra szökellik. Pocahontas azt kell hogy öltse magára, Mikor elfogadja holnap a Királya, Mert bizony a szép is szebbet mutat abban, Mint a hercegnői indián kacatban. Ragyog rajta Argall lovagi zománca, Arany sugarat vet minden ruha ránca, Arany sugarat hány csillaga is itt-ott, Alatta megülnek eltemetett titkok. Fölötte — nem nézvén a hercegi árat — Anya és fia közt csendes vita támadt, Benszülött ruhát esd az anya ízlése, Pocahontást ki-ki hogy szívébe vésse. Érdeke lesz ennek a királyi szemlén, Indián hercegnő bemutató estjén, De fia ezt látja most megfelelőbbnek, Ezzel veri majd le az előkelőket. Közben Pocahontas fölvette magára, Megtorlik a szó is szép-deli láttára, Ősrégi kacatját különben is unja, Ebben nem illeti senkinek a gúnyja. ízlése tehát hogy erre igent mondott, Átölelte büszkén képzelete Rolfot. Mint bűvöli el majd ezzel a szépsége, Fehér páva díszben fordúlva elébe.
