Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG

15

szokat ismét megelőzhessük. Ennek az öt magyar tudósnak az üstükös- szerü pályafutása méltán föllelkesítheti a magyar származású, de már Amerikában született fiatalságot is.

K1SJŐKAI ERZSÉBET WASHINGTONBAN

A Hollandiában élő jónevü magyar menekült Írónő, akinek előzőleg megjelent több kötet verse és prózai Írása után, legújabb “Titokzatos jel a falon” cimü munkája már francia fordításban is megérdemelt sikert aratott: a Rotary Club meghívására amerikai előadó körúton van. Floridába s onnan tovább nyugatra menő útjában Egyesületünk meghívására megállóit Washingtonban is és január 18-án Kossuth Házunk dísztermében tartott sikeres előadást “Az Írás a falon” címen. A külső megjelenésében is rokonszenves Írónő előadását nagyszámú hallgatóság méltányolta. Az est műsorát a Kecskeméthy-trió (Nt. Kecskeméthy József né, ifj. Kecske- méthy József és Kecskeméthy István) kitűnő zeneszáma gazdagította. — Kivülök még Rónay Imre menekült magyar hangverseny énekes adott elő egy operaáriát s egy-egy angol és magyar dalt hatásosan. Az előadást egyébként az előadóhoz intézett kérdések és az azokra adott frappáns feleletek is tarkították.

MA MAGYARORSZÁG, HOLNAP A SZABAD VILÁG

Veér Imre, a magyar köztársasági gondolat veteránja, újabb könyvet irt emigrációjában. Műfaját illetően epilógusában maga állapítja meg, hogy nem történelmi monográfia, sem életrajz töredék, nem krónika még ke- vésbbé napló az. Egyszerűen “zagyvalag”, ami a zagyva egyveleg szellemesen öngunyolódó rövidítése. Hát ennél lényegesen kegyesebbek kell legyünk az illusztris szerzőhöz s anélkül hogy túlságosan elmerülnénk irodalomtörténeti boncolgatásokba, meg kell állapítanunk, hogy a hosszabb- rövidebb lélegzetű töredékek gyakorlott szemű közéleti ember értékes megfigyeléseit rögzítik szülőhazánk történelmének legkeservesebb évtizedéből: az orosz “felszabadulástól” a novemberi szabadságharcig. Történelmi értékű jegyzetek ezek még akkor is, ha számos helyen nem mentesek a kortárs érthetően szubjektív meglátásaitól. A több mint 800 oldalra kiterjedő munka megpróbáló időkben készült pillanatfelvételek a letiport és elárult országot vezető néhány neves törpéről és fajtánk megmentéséért foggal- körömmel harcoló névtelen hősök seregéről. Egy-egy fejezete televízió vagy filmrendező után kiált, másokban kifejezett tragikomikum művészi kezekre utal. Kár, hogy az egészet nem foglalta valamiféle egységes keretbe s személyes jellegű eszmefuttatásaival mondani valóját félelmetesen hosszúra nyújtotta az átlagos olvasó számára. Élő emigráns politikusok jellemzését bátran levághatta volna egy tizedére anélkül, hogy elérni szándékolt célját veszélyeztette volna: hiszen nyitott kapukat dönget legtöbbünknél. Mindent összevéve, érdekes könyv. Megéri az elolvasásra fordított kétségtelenül hosszú időt. (E. L.)