Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-03-01 / 3. szám

2

TESTVÉRISÉG

MELYIKET SZERESSÜK?

Úgy látjuk a lapokból s a gombamódra termő mimeographált kiadványok, tanulmányok, körlevelek, nyilatkozatok, mosakodások s olykor, sajnos, gyalázkodások garmadájából, hogy a nagy világba szétszóródott magyarság közéleti berkei lázban vannak. A láz okozója, mint mondják és írják, az egység hiánya. Milyen egységé? — kérdezheti a régi egyszerű amerikai magyar. Hiszen mi úgy tudjuk, egységesek vagyunk abban, hogy a keresztre feszitett Magyarországnak teljes függetlenséget, a naponta nyomorgatott magyar népnek teljes szabadságot, nyugodt és félelemmentes életet kívánunk mindnyájan, sőt azért évtizedek óta dolgozunk is.

Hol van tehát a baj?

Ott, mondják és írják, hogy ennek az egységnek ha meg van is, de nincs egységes képviselete. Mert az egységes képviseletnek volna tiszte, hogy a meglevő felfogásbeli egységet tökéletes szervezeti egységbe foglalja és képviselje. Ezt a képviseleti egységet viszont minden párt, minden árnyalat, minden mozgalom, minden alakulat, bizottmány, bizottság, közösség, kör, társulat, klub, sőt talán football csapat is csak a saját képére és hasonlatosságára tudja elképzelni úgy hogy mindenki más őhozzá csatlakozzék. Mert vannak például ... de hagyjuk. Tartunk tőle, annyi alakulatot és személyt kellene itt az északi saroktól a déliig felsorolnunk, hogy a végén nem jutna hely arra a néhány mondatra, amit ezzel az egységes képviseleti lázzal kapcsolatban mégis csak szeretnénk egyszer elmondani.

Ez pedig a következő:

Nem tudjuk s nem is kutatjuk, hogy a második világháború és az 1956 októberi szabadságharc óta az Egyesült Államokba került magyar testvéreink szerint, nagy általánosságban legalább, melyik volna az az alakulat, csoport vagy személy, amely vagy aki körül tömörülni kívánnának. Mi csak egyet tudunk s ez az, hogy a régi s ide saját jószántából vándorolt amerikai magyarságunk sohasem fog felülni a bírói székbe, hogy csoportok vagy személyek fölött ítéletet mondjon s a maga jóváhagyó pecsétjét ráüsse bármelyik alakulatra vagy személyre mindaddig, amig az uj emigrációk tagjai saját maguk között abban meg nem egyeztek. Erre itt minden szabadságuk és minden lehetőségük meg van. És ha erre mégis képtelenek volnának, akkor ne csodálkozzanak azon,