Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 3 ha ez a mi régi és szerintük — de csak szerintük! — politikai naivitásban szenvedő bevándorolt s itt gyökeret vert magyarságunk távol tartja magát terméketlen s szerintünk értelmetlen és érthetetlen sőt bűnös és nem egy esetben olcsó politikai csatározásaiktól. Ez a magyarság ugyanis, hiszik vagy nem hiszik, a régi Magyar- ország képét dédelgeti lelkében még mindig s abban a hitben él, hogy ha egyszer törzsétől elszakadt, akkor nem ilyen vagy amolyan, kisebb vagy nagyobb, fehér, fekete, rózsaszínű, zöld vagy vörös árnyalatú pártocskák és emberkék csete-patéján keresztül szolgálhatja fajtáját és nemzetét, hanem egy minden csatározástól mentes olyan légkörben, ahol legkevesebb izgalommal legtöbbet tehet. Amig tehát ez a légkör az újabban jöttek között meg nem teremtődik, addig nem is fog felelni arra a kérdésre, hogy “Melyiket szeressük?” Mert ha felelne, a helyzetet csak még jobban elmérgesiténé. Egyszer már ugyanis felelt s nem volt szerencsés vele. Ebbe a hibába nem igen hajlandó még egyszer beleesni. Végképen nem. jelentéktelen pedig, hogy ez a befogadó hazájához kipróbált hüségü, elhagyott törzséhez mindig halálos szeretettel ragaszkodó milliós tömeg, amely a maga ma már több mint évszázados történelmével, megtisztult, önzetlen jóakaratával és cselekvő készségével szomorúan közömbös marad-e, vagy fel tud melegedni újra. Akik jót akarnak, azoknak ezt látniok kell, értékelniük kell s a szerint kellene cselekedniük. A régi amerikai magyarság erre vár s azért vár, hogy a felvetett “Melyiket szeressük” kérdésre minél előbb és örömmel válaszolhasson. BORSHY KEREKES GYÖRGY 0 Az élet szép, a természet remek, De benne az Ember gonosz, beteg, Rosszból azért élünk meg oly sokat, Mérget kever bennünk a Gondolat. (Szabó László: “Omár korsója mellett” cimü kötetéből)
