Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 7 ember, annyi lélek . . . egy-egy külön titok, s hogy mi emberek szeretünk mindenkit kategóriába sorozni, csoportokat alkotni, azonosítani. Pedig mennyire nem igy van! Mindez egy pillanat alatt járt át gondolataimon s rettenetesen elszégyeltem magam. A néger még a ház végénél járt s csak úgy csillogott fekete szeme az örömtől, mikor visszahívtam. Ahogy mohósággal a nagy pohár tej után nyúlt, összeszorult a szivem: — Do you care for a piece of bread? — Thank you, lady . . . thank you! — Megette az első karéjt s megette a másodikat is, s az üvegben sem maradt tej, amikor elment. A gyermekek szinte nyitott szájjal, szó nélkül nézték végig az evést, de amint az ajtót becsuktam, a legidősebb, mint valami kis győztes hadvezér, úgy szólalt meg: — See! . . . éhes volt! . . . mondtam! Ők aztán játszásba kezdtek, hamar el is felejtették, mi történt. De én nem tudtam elfelejteni. Ezek vagyunk mi felnőttek. Okosak. Tanultak. Egymásközti beszélgetésünkben egy-egy született filozófus vagyunk, mások, vagy magunk által gyönyörűen megszövegezett defini- ciókban tudjuk elmondani, amit az életről tudtunk . . . tapasztaltunk . . . tanultunk. S egy szép napon a gyermekünk szembenéz velünk és elmondja a nagy szavakat, melyeket tőlük hallott, hogy azokat használjuk is fel: — Anyu! Ez nem az a bácsi! Milyen rosszul is esik nekünk, ha minket általánositanak, emberfajták csoportjába osztanak. S mi mégis ugyanezt tesszük: Ítélkezünk, Ítéletet mondunk másokról, mielőtt tudnánk, hogy voltaképpen ki is ő? “Oh, ismerem ezt a fajtát!” vagy “Hallottam az apjáról eleget!” s mert az apja felől hallottunk, azt hisszük, hogy a fiát is ismerjük. így lesz aztán ferdévé az egész világ, igy lesz cigánynépség az olasz, bicskás a magyar, a zsidó csaló, az amerikai könnyelmű s a Nyugat-Európa lá- geraiban sínylődök nyilasok, ... a koldus részeges senkiházi. — Igazad van, kicsi lányom, ez a bácsi nem olyan volt, mint a másik koldus, csak a ruhája volt éppen olyan kopott és gyűrött. S bizony, mi sokszor csak a külső után ítélünk.
