Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
10 TESTVÉRISÉG HALOTT NÉP A telken, piros drótháló mögött, nyirt kertek és úri villák között, a lezárt telken, melynél napra-nap haza megyek s amely még rét maradt, a sarki telken tegnap kasza járt s a békétlenek közt békét csinált, békét és rendet. Hogy tomboltatok, barátaim, virágok és gyomok! Hogy birkóztatok, pitypang, szarkaláb, lóhere, pipacs, vadtorma, szulák, katáng és mályva, meg ti többiek, akiket csak “látásból” ismerek, hogy pompáztatok, öldököltetek! Tavasz óta, mint buja rengeteg, lángoltatok . . . Figyeltem napra-nap lássu és szívós harcaitokat, virágok harcát, vad testvérekét, egy teleknyi őserdő életét! Megérte? Kórók, hórihorgasok, kik nálam is nagyobbak voltatok, s ti, törpék, és ti, kunkor fonalak, akiket most együtt aszal a nap, felelj halott nép, szólj szomorú rét, megért annyi kint ez a buta vég? Megérte? — A felelet elakad, csak szivem hallja szavaimat, saját magammal beszélgetek ... és Megsimogatom a drótkerítést, megsimogatom, mintha tízezer kis halottól búcsúznék vele el. És megyek tovább. Isten veletek, hangya és veréb dúl most bennetek, harsog a vig, idegen csipogás . . . De, barátaim, lesz feltámadás, s helyettetek uj harcba kezdenek a csonkok, magvak s néma gyökerek. Szabó Lőrinc
