Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1957-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

11

A JÓZSEFVÁROS HALDOKOLT

(A “Nemzetőr” cimü lapból)

Hűvös őszi éj volt. Az égbolt sejtelmes kékjéből hidegen hunyorogtak alá a csillagok. Csend és sötétség ült a városon. Most váratlanul sziporkázó, sziszegő fénykigyó tűnt fel. Másodpercekig nappali fénnyel tündökölt. Mint ócska szinházi diszlet emelkedett az utca képe hirtelen elő. Csonka kémények éles kontúrjai, lyukaktól szaggatott falak, üvegtelen vaksi ablakok fenyegető néma tömege. Aztán ismét sötét lesz — talán még sötétebb. Csak a világitó rakéta parányi piros részecskéi hulltak még lassan. A golyó ütötte roggyant bérházak nedves pincéibe szorult remegőn az élet. A szűk odúkban egy-egy pislákoló gyertya lobogott bátortalanul. A nyirkos levegőt elvétve törte meg egy nehéz férfisóhaj, vagy naiv gyermekhang.

Az iskolát — hol béke idején munkásgyerekek kemény fejébe töltötték a számok, betűk tudományát — hallgató tankok erdeje vette körül, mint gyakorlott bérgyilkosok a kiszemelt áldozatot. Kivülről éppen oly tépett, lakatlan volt az épület, akár a többi. Pedig eltorlaszolt kapui szekrényekkel, padokkal félig berakott ablakai mögött a kerület utolsó szabadságharcosai várták a reggelt. Csak itt-ott csörrent egy fegyver fényesen. Ajtó nyilt. Zseblámpa villant.

— Negyedik szakasz? — kérdezte az újonnan jött.

— Igen — feleltek többen.

— Váltás.

Amig az őrségre menők készültek, odafordult a felvezetőhöz:

— Mi újság? — A kérdezett felrántotta a vállát.

— Semmi. Tizenkét harckocsival vettek körül.

— Óráról órára felszólítanak a ruszkik — folytatta a felvezető — hogy tegyük le a fegyvert, elengednek, ellenkező esetben szétlövik az egész tömböt . . .

— Hogyne — dördült fel a parancsnok.

— A tanácsháziaknak is ezt Ígérték és golyót kaptak.

— Hát szervusztok — búcsúzott a távozó raj. Elhalt a léptek nesze. Ismét csend lett. Ekkor megszólal valaki — Srácok, énekeljünk. — Jó! — kiáltott fel lelkesen egy leány.

— Kezdd el . . .

Halk tiszta hangon kezdett a fiú. Elsőnek a lány hangja csatlakozott hozzá, de a dal második sorát, már együtt zúgták mind.