Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 9 SZABÓ LŐRINC EMLÉKÉRE A “Californiai Magyarság” cikke Szabó Lőrinc 1900 március 31-én született Miskolcon, ősei, rokonai vidéki lelkészek Keletmagyarországon, apja vasúti fütő volt. Őt is a debreceni kollégium nevelte, mint annyi más nagy költőt. Majd Budapesten bölcsész-hallgatónak iratkozott be, de egyetemi tanulmányait hamarosan abbahagyta az irodalom egy nagy, tanszéknélküli tanára, Babits Mihály kedvéért. Együtt kalandozták be a világirodalmat. Később elhidegültek egymástól; a szakitás mindvégig fájt mindkét költőnek. A huszas évek elejétől 1944-ig az Est lapok szerkesztőségében dolgozott. A sztálinista hatalomátvétel után csak műfordítóként tűrték, 1954-től, részben az ellenzéki kommunisták hallgatólagos segítségével, visszaszerzett magának egy talpalattnyi helyet a folyóiratokon és könyvkiadáson végigterpeszkedő hivatalos irók közt, műfordításaiért Kossuth-dijat kapott, a forradalom előtti rövid Reformkorban verseinek és műfordításainak uj kiadásával szétzúzta a hivatalos torlaszokat s végre eljutott az ifjúsághoz, amely a felfedezés mámorával vetette magát a dug- dosott veterán óriásra. A forradalom alatt állandó kapcsolatot tartott az egyetemi ifjúsággal, akik szellemi vezetőjükként tisztelték, bár betegsége következtében aktivan nem sokat tevékenykedhetett. A forradalom leverése után iszonyú letörtség vett rajta erőt, némiképpen enyhítően hatott rá, mikor ez év májusában baráti meghívást kapott Svájcba. Felvillanyozta az utazás lehetősége, nagyon készült az útra. A Kádár-rezsim azonban elutasította útlevél-kérelmét. Szeptember elején leutazott a Balaton mellé. Ott lett rosz- szul. A füredi kórházba, majd a pesti Fiumei-uti klinikára vitték, s az orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék, de már nem lehetett. Tüdőrákja volt. Szabó Lőrinc a magyar műfordítás egyik óriása volt. Még szinte gyerekként Omár Khájjám s a Shakespeare-szonettek átültetésével kezdte, mindkettőn egy életen át csiszolt. Hat-hét nyelvről fordított: Shakespeare, Kleist, Villon, Goethe, Shelley, Browning, Baudelaire, Verlain, Stefan George, Puskin, Lermontov s mások müveiből. Költészetében sem maradt el a magyar klasszikusok mögött. A nagy költőre való emlékezésért közöljük egyik gyönyörű versét a Halott nép-et. — e —
