Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
16 TESTVÉRISÉG szól a csengő. Kezdődik az iskola. Szárnyal a zsoltár, a dicséret; szól a tanítás a Könyvek Könyvéből, magyarok históriájáról, meg minden egyébről, amit a jövő magyarjának tudnia kell. Amiből persze elmaradhatatlan a nóta. Érdekes, mennyire közel van a szivökhöz. Reggel alig nyitják fel a szemöket, már fújják: “Csínom Palkó, Csínom Jankó . . .”, meg hogy “Kolozsváros olyan város ...” s azután: “Befordultam a konyhára . . .” A délelőtti tanulás után jól esik az ebéd s délután pedig felséges a fürdés, vagy a kirándulás . . . Nem csoda, hogy mikor elrepült a ncgy hét, akik eleinte honvágyat éreztek s itt-ott még pityeregtek is, alig akartak hazamenni. A vizsga? Külön élmény volt. Oly sokat oly rövid idő alatt oly szépen megtanulni csak két ok miatt lehetett. Kiválók voltak a tanítók s nagyon jók voltak a tanulók. ★ ★ ★ A TANÍTÓK. Nagytiszteletü Varga Lajoson, az aggmenházi felügyelőn kívül, akinek ezen a téren sok évtizedes gyakorlata van s aki vallást tanított, Dr. Szakáts István és neje voltak. Az ösmeretközlés, a nevelés tudományát lehet tanulni s akkor még nem biztos, hogy valaki ért hozzá; s lehet vele születni s ez sokkal többet jelent, mint az első. Dr. Szakáts Istvánék, gyermek felügyelőink — s mindkettőjüket értem — vele születtek. Az igazi nevelés művészete a szeretettel kezdődik és végződik; Isten szeretetével s az emberek, különösen az emberpalánták szeretetével. A Soli Deo Gloria-s, bibliás Dr. Szakáts Istvánban s nejében, a gyermekek méltán szeretett “Erzsébet Néni”-jében a neveléstudománynak ez a kelléke tapasztalattal és gyakorlattal bővítve van meg. Felügyelő Bizottságunk nagyon bölcsen intézkedett, amikor sok kísérletezés után a gyermekekkel való munkát Dr. Szakáts Istvánékra bízta. Már az első hónapban megbizonyitották, hogy a hozzájuk fűzött várakozás jogosult volt. Isten sokáig tartsa meg őket közöttünk! ★ ★ ★ MAGYAR KÖZÉPISKOLA. Otthonunk ügyét álmokat álmodó és látásokat látó vezetők intézik. Az ő gondoskodásuknak, előrelátásuknak köszönhető: már van tizennyolcezer dollárunk arra, hogy az amerikai magyar reformátusság eme fellegvárában megvalósuljon (talán egy éven belül) a magyar református középiskola, amelyik teljes amerikai nevelés és oktatás mellett a régi nagynevű magyar református középiskolák, főgimnáziumok teljes magyar nyelvű és szellemű oktatásást és nevelését is adja. Adja pedig népünk teherbíró képességének figyelembe vételével. Ma még álom? Lehet, de rajtunk múlik, hogy valósággá váljék s hogy valamikor ebből az iskolából népünknek egy Mózese, Józsefe, Ne- hémiása, vagy Dánielé kerüljön ki. (dr.)
