Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 15 LIGONIERI MOZAIK NYÁRI ISKOLA. A magunk gyermekei mellett azok számára tartjuk, akik össze akarják kötni a hasznost a kellemessel. Ligonier üdülőhely, természeti szépségekben gazdag vidék, olyan mint a Dunántúl, vagy a Székelyföld egy része. Nyaralásra egészségesebb, kedvesebb és tisztább levegőjű vidéket nehéz találni S a nyaralás mellett az emberpalántáknak tanulásra van alkalmuk. Nyelvünkön, történelmünkön, rajzon, festésen keresztül különösen arra, ami minden bölcsességnek kútfeje: vallásunk tanulására. Ezen az éven a magunk gyermekein kivül huszonötén iratkoztak be. Mikszáthnak van egy novellája. Lehet, nem jól emlékszem rá, mert van legalább negyven éve, hogy olvastam, de a csattanója megmaradt bennem. A kiegyezés után valami országos ünnepség alkalmával találkozik Pesten egy féltucat magyar. Bemutatkoznak, elmondják a nacionáléjukat s kisül, hogy az egyik Londonban született, a másik New Yorkban, a harmadik Párisban, a negyedik Konstantinápolyban, az ötödik Calcuttában, a hatodik Capetownban. Negyvennyolc után világá bujdosott magyarok fiai. A szülőföldjük még véletlenül sem magyar, némelyiknek az anyja sem az, de ők maguk igen. A történelem néha ismétlődik és iskolánk a mai tragikus magyar életnek volt a keresztmetszete. Összesen harmincöt gyermekünk közül a legújabb emigrációhoz tartozott nyolc, a második háború utánihoz tizenhét, amerikai születésű volt tizenegy s ebben második nemzedék három, harmadik hét és negyedik egy. Születési helyöket illetőleg öt országot képviseltek. Ez az öt ország: Magyarország, Ausztria, Németország, Amerika és Kanada. Nyelvi összetételök hasonlóan szines. Csak magyarul beszélő volt nyolc, az angol mellett magyarul is tudott vagy sejtett tizennyolc, és csak angolul beszélt kilenc. Németül többen tudtak, de valóban jól csak egy. Olyan is akadt, aki dánul és norvégul is beszélt. Ilyen volt a kép az iskola kezdetén. Az iskola végén mind egy nevezőre kerültek s ha egyebet nem, de magyarul imádkozni, énekelni és dalolni mindannyian megtanultak. ★ ★ ★ EGY NAP. Reggel nyolckor szól a csengő. Rézből van, kézzel kell rázni s irgalmatlanul tud csörömpölni. A mi gyerekeink aludni ugyan tudnak, ebben nincs hiba, de a csörömpölést nem birják. Erre muszáj felkelni. Kezdődik a zuhanyozás, mosakodás, öltözködés. És az ágyvetés, a szoba rendbe hozása. Az újoncoknak eleinte nehezen megy, de a veteránok, a régiek, egy-kettőre megtanítják őket. Félkilenckor kezdődik a reggeli. A naposok már megtérítettek. Az asztali áldás után gallon számra fogy a tej és ami vele jár. Reggeli után jön az áhitat. Hálaadás az éjszakai oltalomért, pihenésért; könyörgés az előttünk lévő napra magunkért, egymásért, szülőkért, testvérekért, minden emberekért. Azután következik az ebédlő és a konyha rendbe hozása. Kilenc órakor újra
