Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
22 TESTVÉRISÉG Nincs, aki ezt a szép életet itt rontja, Csak az angol erkölcs étvágya és gyomra, Melyre felforr minden törzsfőnek a vére, Mert a fehér kezdet e derék faj vége. ÖTÖDIK ÉNEK CSALÓDÁSOK Szívbe a hercegnő míg örömet vésett, Szenvedett az atyja csúfos vereséget, Mert felborította jól kigondolt tervét, Árva legénysége, meg se bánva tettét. Hadát a Chesapeake öböl felé tolta, Hogy majd a befutó brit hajót befogja, És azt mindenestől birtokába véve, Jakabvárosának az lesz majd a vége. A várt hajó megjött súlyos rakománnyal, Az íj as legények üdvözölték tánccal, Azután tolongva fedelére zúgtak, Nemsoká örültek az érkezett újak. Mert az üdvözlésre támadás jött, vészes, Mellükre szegződött kés-fegyver, az éles, Nagy meglepetésben hangot alig adnak, Már a brit legények megkötözve vannak. Powhattan, a király, kioktatta őket, Hogy’ s miként fogják el a megérkezőket, Hajó rakományát mint vigyék elébe, Rézbörű és brit közt ne lehessen béke. Powhattannak terhes a más faj igája, Önmagát, van erő, hogy népe szolgálja, Ha elpazarolja ős erkölcse kincsét, Szolgasága ellen soha többé nincs véd. Most népe haragvó népereje büntet, Ezért vált kicsinnyé lelkében az ünnep, Melyre a leányát küldötte ki bátran, Még ha eszköz lesz is áldozati gyászban.
