Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-01 / 4-5. szám
TESTVÉRISÉG 5 Attól függ úgy egyéni, mint közösségi életünk, hogy milyen mester szolgálatába állunk, minek és kinek adjuk életünket. A hatvan éves távlatból megállapíthatjuk, hogy amerikai magyar református életünk minden igaz értéke, maradandó alkotása abból ered, hogy a Mester szolgálatába állottunk és Egyházunk és Egyesületünk életében engedtük, hogy ő formáljon, alakítson minket. Amilyen mértékben engedelmesen adtuk oda magunkat, szolgáltuk Őt, olyan mértékben termett életünk áldott és áldó gyümölcsöket úgy Egyházban, mint Egyesületben. Jó útra indultunk-é akkor, amikor Amerikában Református Egyesületet alkottunk 1896-ban, az óhaza ezeréves jubileumának esztendejében, érdemes volt-é az Egyesületben hatvan éven át a Mesternek szolgálni, arról beszéljenek a gyümölcsök, számok, adatok. Olyan ez a beszámoló mintha csodálatosan szép mesét olvasnánk. De nem mese az, hanem Mesterünk példázatának életté alakulása. Ő mondotta: “Olyan az Isten Országa, mint a mustármag, mely mikor elvetik a talajba, a legkisebb minden mag között a földön és mégis, ha egyszer elvetik és felnő, nagyobb lesz minden kerti veteménynél, nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” A mustármag 1896-ban vettetett életünk talajába. Igazán mustármag kezdet volt az, hisz az alapítás éve végére 320-an voltak, 272 dollár és 15 cent készpénz vagyonnal. Hatvan év alatt terebélyes fává nőtt a mustármag: a 320 harmincötezerre, a 272 dollár és 15 cent hét és fél millió dollár vagyonra. A mustármagból terebélyes fává nőtt Református Egyesületnek áldását életünk minden részén megéreztük. Hatvan év alatt hat és fél millió dollár segítséget adtunk betegség, halál által megpróbált egyesületi tagjainknak. A szegény, árva és elárvult öregek gondozását intézményesen mi gyakoroltuk és a 35 éves jubileumát ünneplő Bethlen Otthonnak, a tagok havi tiz centjeiből és adományképen több mint félmillió dollárt, — $606,748.31-et adtunk. Egyházi épületek, főként templomok építésére több mint egy millió kétszázezer dollár kölcsönt nyújtottunk. Az amerikai magyarság közös szervezetének magyar mentő munkájára közel harminchétezer dollárt ajándékoztunk. Hogy amerikai magyar reformátusok ajkán el ne némuljon az ősi zsoltár és dicséret, húszezer dollár kamatmentes kölcsönnel az Énekeskönyv kiadását lehetővé tettük. Az óhazában, a világon szétszórtan, menekülésben élő, betegségben, szükségben szenvedő véreinknek közel hatvanöt ezer dollárnyi értékben nyújtottunk orvosságot, ruhát, élelmet. “És mit mondjak még? mert kifogynék az időből, ha beszélni akarnék” arról a lelki teljesítményről, munkáról, bizton-
