Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN PCFORNED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor-in-Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a Year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania.” ÁLLAPOTUNK AZ ÉVI JELENTÉSEK TÜKRÉBEN I. — ELNÖKI JELENTÉS AZ 1955. ÉVRŐL Egyesületünk munkálkodásának hatvanadik, jubileumi esztendejében, a múltra emlékezve, az eredményeket számbavéve, ünnepi érzéssel arra hivom Egyesületünk nagy családjának “mind köz, mind tanácsos rendéit”: “Dicsőitsé- tek velem az Urat, magasztaljuk együtt az Ő nevét.” Mélységes hálával magasztaljuk Istent, mert az elmúlt évtizedek Isten gondviselő szereteté- nek, a hit és testvériség épitő erejének beszédes bizonyságai. Az írás szavát tapasztaltuk: “Ha a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobbkezed fogna engem.” Plymouth, Mass.-ben van az a szikla — Plymouth Rock — melyre 1620-ban az első települők léptek. Százketten voltak. Az első télen ötvenkettő halt meg közülök. A sírjukon állított emlékművön ez a felírás olvasható: “A történelem nem jegyez fel nemesebb vállalkozást, mint amit ez a pilgrim csoport kezdett. Megpróbáltatásban, éhség és hideg közötti virrasztásban fektették le ennek az országnak alapjait.” Kétszázötven — háromszáz évvel később, ide, a történelem legnemesebb vállalkozásának keretébe jöttek a magyar pilgrimek. Kijöttek szülőföldjükről, atyáik házából, rokonságuk köréből. “Kiköltöztek, bár azt sem tudták, hová jutnak.” “Jobbra vágyódtak . . . hazát kerestek” és az uj környezetben megihlette őket a pilgrimek lelke, hősiessége. A hatvanéves múltra visszatekintve elmondhatjuk, hogy a szülőföldről kivándorolt magyarok között a történelem nem mutat fel nemesebb vállalkozást, mint amit az amerikai magyar reformátusok kezdtek, amit hit és testvérszeretet gyakorlásában, az Egyházban és Egyesületben építettek. AZ UTÓBBI HÚSZ ESZTENDŐ A hatvanadik, jubileumi esztendő vezértes- tületi gyűlésén emlékezünk. De ne az egész utat vegyük most számba, hanem a nagyobb jubileum keretén belül egy másiknak, a Wash- ington-ba való költözésnek húsz éves jubileumát tekintsük meg. Nem dicsekedésből, hanem az épitő hit erősítésére, példa és inspiráció adására. Az amerikai magyar reformátusság elmúlt húsz esztendejét, a kezdet próbálkozásai, egyszerű keretek közötti kezdeményezései utáni, meglepően szép kibontakozás, felemelkedés idejének tekinthetjük. Életünk minden részében, mind az egyéni, családi, mind az egyházi és közösségi életben, az építés, szépítés, magasabb színvonalra emelkedés ideje ez. A magyarok szép otthonokat vesznek, építenek, gyönyörű, azelőtt nem is álmodott, uj, nagy templomok épülnek méltó helyen, az egyházi élet belső munkája kibontakozik. A gyümölcstermés és aratás áldott időszaka az elmúlt húsz esztendő. Ezt látjuk Egyesületünk életében is. Minden vonalon ezt tapasztaljuk. Az egyszerű kezdetből, a toledoi Paine Ave.- ról a fővárosba, Washingtonba, a Fehér Ház szomszédságába költözik Egyesületünk. Külső megjelenésében az amerikai magyar reformá- tussághoz és a képviselt ügyhöz méltó épületben helyezkedik el központi irodánk. Bérelt helység után saját házat veszünk. Előbb a “Kossuth Building”-et, azután a mostani, gyönyörű “Kossuth Ház”-at, mely megépítésében, berendezésében, a munka elvégzésére alkalmas voltában minden kívánalmat kielégít. Egyik látogatónk mondotta: “Büszke vagyok arra, hogy tagja vagyok az Egyesületnek. Büszkén mutatom meg gyermekeimnek és unokáimnak ezt a mi gyönyörű székházunkat.” Washingtonon kívül New York-ban is van épületünk és abban irodánk. Az elmúlt húsz évre esik a Bethlen Otthon külső és belső újjászületése is. A gyermekek és öregek otthona kettéosztása és ezzel kapcsolatban a Bethlen Otthon életberendezésé-
