Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-11-01 / 11. szám
12 TESTVÉRISÉG © © AZ ELNÖK ÜZENI O • LELKÜNK ERŐS HORGONYA: A REMÉNY Hálaadás Hónapjában italunk könny, a kenyerünk keserű sóhaj. A prófétával mondhatjuk: “Hogy ne volna szomorú az én arcom, hiszen a város, atyáim sirhelye pusztán hever, tűzben semmisült meg . . A magyar nemzet legázolva, a szülőföldet ártatlanok kiontott vére öntözi. Vérszomjas gyilkosok pusztítják, ölik még a gyermekeket, ápolónőket, betegeket és orvosokat is. A költő megdöbbentő látomása következett el: “A sirt, hol nemzet sü- lyed el, népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyászkönny ül.” Fájó, együttérző szívvel nézi az egész világ a magyar pusztulását és az “ember millióinak szemében gyászkönny ül”. Mig a kezek ökölbe szorulnak, a szemekében könny csillog, addig jön a hir: háromezer üres teherkocsi érkezett Magyarországba. Bizonyára azért, hogy megvalósitsák Stalin mondását: ‘“a magyar ügy vagon kérdés.” És a vagon Szibéria felé viszi a magyarokat. Az “ember millióinak szemében gyászkönny ül” és mi a prófétával együtt sóhajtunk: “Uram! kiáltozom hozzád: Erőszak! és nem szabadítasz meg . . . Kegyetlen és vakmerő nemzet, mely mint a zsákmányra siető keselyű elmegy a világ végéig . . . hát vájjon szüntelen ölheti-é a nemzeteket kimélet nélkül?!” “Uram, szemed tisztább, semhogy a rosszat nézhetnéd és a nyomorgatást nem szemlélheted, miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz mikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat.” (Habakuk I.) Én Istenem! én Istenem! miért? Az Ur biztatólag szól: “A vég beszél és meg nem csal. Ha késik is, bizzál benne. Mert eljön, el fog jönni és nem marad el ... Az igaz az ő hite által él.” Ez a mi menedékünk is: a remény és a hit! A lélek erős horgonya a remény. A remény horgonyával, hogy be ne merüljünk a csüggedés mocsarába, Istenbe kapaszkodunk. Az Isten erejébe és biztatásába: ‘“A vég beszél és meg nem csal . . .” Isten világában nem a keresztrefeszités, a Golgotajárás, a vég, hanem a feltámadás. Eljön a harmadnap. Mindig eljött. Nincs olyan hosszú tél, hogy egyszer vége ne volna. “A csata elve-
