Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-01 / 10. szám
8 TESTVÉRISÉG ágyából úgy ragadott ki és helyezett Középeurópa fókuszába, idegen népek tengerébe, hogy elsőnek tudjunk hazát, államot alkotni ott a Kárpátok medencéjében! Jövevények voltunk, de Európa homlokán táncoltattuk paripáinkat s voltunk Isten kezében ostor is, ha kellett, de lettünk védőbástya, melynek falán megtorpant az ellen. Csoda-e, hogy rágalmaztak? Nem maradt más fegyverük! Ez a rágalom-hadjárat folyt ellenünk évszázadokon át és folyik még ma is azok körében, akik még nem ismertek meg bennünket. Mert a mi legerősebb fegyverünk a rágalmazókkal szemben önmagunk megismertetése. Sokszor arra gondolok, hogy Isten a szenvedések iskoláján át egyenesen azért juttatta ki Amerikába a magyar nép százezres tömegét, hogy rajtuk keresztül megismerje a világ népünket s népünk ismerete nyomán reádöbbentse a népek sorsának földi intézőit az elkövetett igazságtalanságokra és az elkövetett hibák jóvátételére késztesse a hatalmi szó jogán illetékeseket. De rátérek mai rövid előadásom lényegére: magyar nyelvünkre és annak megtartására gyermekeink ajakán. Egy nép kultúrájának, történelmi értékének egyik legkomolyabb fokmérője: a nyelve. Élő képződmény s miként a többi élőlény és képződmény, úgy a nyelv is annál lassabban változik, minél ősibb. Nyelvünk ősi voltát bizonyltja — hogy csak egy példát említsek — a Károliféle bibliafordítás, melynek magyar nyelvét ma is minden fennakadás és nehézség nélkül olvashatjuk és élvezhetjük, ugyanakkor, midőn már Luther eredeti német nyelvű bibliafordítása is csak nehézkesen érthető a ma németje számára, pedig Luther a német nyelv legkomolyabb ujitói közé tartozik és az ő nyelve mértföldkövet jelent a német nyelv tekintetében. A magyar nyelv kifejezésbeli gazdagsága, szépsége, határozott csengése mind azt bizonyítja, hogy ősi nyelvünk már túljutott a változások korán és a kifejezésekben finomodás stádiumába került. Nyugodtan és mindeen faji gőg nélkül állapíthatjuk meg, hogy épen nyelvünk bizonysága népünk lelki gazdagságának, mert a nyelv a lélek megnyilvánulási eszköze és egyben külső habitusa. Hivatkozhatnék a magyar irodalom gazdagságára, hivatkozhatnék arra, hogy a magyar költészet egy két mondatával mi mindent tud kifejezni, de időm rövid és nem óhajtok jól ismert, bár mindig szívesen hallott idézetekkel időt veszejteni előadásom tárgyára szánt időmből. Előadásomat három fejezetre osztom. Az elsőben érzelmi, ideális, a másodikban értelmi, reális alapon szólok a tárgyhoz, a harmadikban pedig a tennivalókat részletezem.
