Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 17 feleséget kapnék mint Ő. Boldog vagyok fiam válaszolta mindenkor — ha a jövendő élettársadban engem vélsz és kivánsz feltalálni, de az élet nem áll meg egy helyben és én 30 évvel ezelőtt voltam fiatal. Igaza volt! Az ősi formákat és tradíciókat meg kell őriznünk, de számot kell vetnünk, hogy az élet halad a maga utján, megállítani nem lehet, alkalmazkodnunk kell, hogy az alapot, a lényeget megmentsük, a jelen esetben az egységen keresztül, az utódok életformáján belül, a magyar református eszményiséget, az ősi hitbeli örökséget. Amiként egy eszményien felépített nemzet alapja a család, az egyházközség közvetlen kormányzata lelkipásztorán, presbitériumán épül fel. Az egyházközségi önkormányzat alapja a presbitérium. Pál apostol Thimoteushoz Írott levelében azt mondja: “Presbiternek pedig azt válasszátok, aki feddhetetlen, istenfélő és ilyen gyermekei vannak, nem veszekedő, mértékletes, igaz és szent, türelmes jóknak cselekvője . . . mert vannak sokan engedetlenek, hiábavalóbeszédüek, kik vallják ugyan, hogy Istent ismerik, de cselekedettel tagadják, mivelhogy hitetlenek és a jó cselekedetre képtelenek.” Az amerikai magyar református gyülekezetek megfontoltságét, bölcsességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyházkormányzat eme fontos tényezőit Isten kegyelme által valóban ki is tudja választani, kiknek kiváló ténykedése eredményezi az apostoli lelkületű kiváló lelkipásztorok irányítása mellett a gyülekezetek virágzását, az ősi hitbeli, örökség megőrzését és hatóvá tételét. Amiként az amerikai kongresszus mellett javasoló és irány t- adó az egyes bizottságok működése, ehhez hasonló szerepet töltött be a zsinat és a konvent, az egyetemes református élet irányításában az Országos Presbiteri Szövetség és a Lelkész Szövetség az Óhazában. A 10 évvel ezelőtt itt alapított presbiteri szövetségünk óriási horderejű jelentőségét még ma is vannak, akik kellőképpen nem értékelik. Az Óhazában való jelentőségéről — példaképen hozom fel, hogy amikor 1916-ban megjelent a pápai decretum, a “Ne temere” bulla, amely a vegyes házasságok kérdésében a legszörnyübb lelkiválság elé állította a magyarságot, a debreceni gyűlésen, néhai Tisza István javaslatára hozott nagy horderejű határozat volt az, amely erőteljesebb tiltakozásra és cselekvésre bírta konventünket és az ország közvéleményét. A 10 évvel ezelőtt alapított amerikai magyar Országos Református Presbiteri Szövetségünk eddigi kiváló munkája és tevékenysége, nagymértékű befolyása, kezdeményezései, a református életünket fejlesztő munkálkodása és az egyetemes
