Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
18 TESTVÉRISÉG református összefogásra irányuló törekvése, bátor kiállása érdekeink védelmében, nemcsak nagy értékűek, de mindenképen megnyugtató tudat a számunkra, hogy egyházunk hivatalos tényezői mellett, a lelkészszövetséggel együtt jó kezekben van letéve az amerikai magyar református élet irányítása. Kedves Testvéreim! Most, amikor talán kissé hosszabbra nyúlt mondanivalóimnak végére értem, úgy gondolom, Isten és ember előtt tanúbizonyságot tehetek arról, lelkem minden meggyőződésével, hogy az amerikai magyar reformátusság megőrizte a tengeren túlról magával hozott hitbeli ősi örökséget s nemcsak megtartani, de mindenben fejleszteni is igyekszik azt. Úgy érzem nem zárhatom mondanivalóimat anélkül, hogy az emlékezés gyújtotta tüzénél, lelkemből fakadt atyafiságos meleg érzésekkel meg ne emlékezzem arról a férfiúról, aki nekünk dicsekvésünk volt, akinek a lelke most bizonyára itt időzik közöttünk, néhai Kovács Gusztávról, presbiter szövetségünk első elnökéről, aki a magyar fajtának egyik legjellemzőbb példája volt, nemes fémjelzése a turáni ősmagyarnak, a hivő, alkotó, Istenfélő hü kálvinista magyarnak, a hűséges sáfárnak, aki élete bizonyságával hirdette nekünk örök testamentumként: “Nékem cselekedni kellett annak dolgait, aki elküldött engem, amig nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor senki sem mun- kálkodhatik!” Az ő szellemében kell munkálkodnunk s adja Isten, hogy mi is egykor, kik most a vártán állunk, elmondhassuk Vörösmarty szavaival: “Küzdöttünk e legnemesebbért! Előttünk egy nemzet sorsa állt és ha azt kivittük a mély sü- lyedésből és a szellemkorszak tiszta sugaránál oly magasra emeltük mint lehet, mondhassuk, térve őseink porához, köszönjük Élet áldomásaidat, ez jó mulatság, férfi munka volt!” Úgy legyen!
