Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 43 lemnek az alap-kiinduló pontját keressük, a gyökeret, amelyből sarjad, a bünbeesett ember becsvágyában találjuk meg. Az uralomvágyban, amelyen úgy játszik a sátán, mint egy bűvös citerán ... és hogy az ember a jó és a gonosz harcába végkép el nem bukik, az a mindenható Isten, ingyenvaló kegyelméből, végtelen atyai szeretetén múlik: “Aki úgy szerette a világot, hogy egyetlen fiát adta érette, akinek érdeméért vallhatjuk: Hol van halál a Te fullánkod és koporsó a te hatalmad.” A jó és gonosz harcának a gyökere lenyúlik odáig, amikor az első emberpár, talán még öntudatlan uralomvágyában — de a sátán gonosz csábitása és vigyorgása közepette szakit a Tudásnak fájáról. Kain megöli Ábelt. Izrael a választott nép egymást pusztítja és szétszóródik a világ minden tája felé. Mily borzalmasan bukik el az ember, amikor a világhatalmas Pharao, az örök halhatatlanságot nem a lélekben és jócsleke- detekben, hanem az egyért mindnyáian elvben keresi és milliók pusztulásával pyramisokat épit. Mily félelmetesen rajzolja meg a jónak és gonosznak a harcában az aljas emberi indulatoknak eszmei harcában álcázott összecsapását Madách, a Miltiadesi jelenet demagógjainak párharcában. Vagy gondoljunk a római császárok világhódító és uralmi törekvéseire, amikor a bibor- palástos győző előtt a Via Appián, a legyőzött népek százezrei állnak hörgő sorfalat. Vagy Nero császárra, aki nem a lélek lángolásában, hanem az általa felgyujtatott Róma égig csapódó lángnyelveinek sátáni szinjátékában gyönyörködik. Hogy támolyog és tévelyedik el a bűnös ember a Középkor kezdetén a keresztes háborúk nemes célkitűzéseitől s maga a római egyház is, a középkornak ez a kétségkívül vitális ereje. Az emberiség fejlődéstörténete egy láztáblához hasonlít, amely hol felmenő, hol lemenő tendenciát mutat, aszerint, hogy annak a kornak, amely elkövetkezett, az alkotás, vagy pusztítás, a termékenység, vagy a rombolás van a homlokára sütve. Egy kor jellegzetességét mindig egy egyén, vagy intézmény befolyásoló ereje adja meg. Kétségtelen, hogy a középkornak szellemi, társadalmi, egyházi, politikai, kulturális és művészeti fejlődése a római katolikus egyháztól indul ki és a pápaság volt irányitó és mozgató ereje. A pápaság világuralmi törekvése volt azonban egyben a lélek elsorvasztó kohója is. Az egyszerűségen és tisztaságon felépült, a Péter apostol szikláján kiemelkedett bazilika, mennyire a világhatalmi törekvések bűvkörébe került! Krisztus azzal küldte el a tanítványait szerte a világba: Elmenvén tanítsatok és tegyetek tanítványokká mindeneket. A római egyház hűbéresévé akarja tenni a lelkeket. Az egyház feje, Péter apostol történelmi utóda, már nem elégszik meg a
