Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 23 Szíveken úr, hét zsiger húr Ha pendűl a játszi újjra . . . Askhoda fú trilla sípot, Hangját a széltől tanúlta, Tokhélan az ébenfának Adott gerlicéző lelket, Míg Mazukhtah bölényszarvból Lágy trombitákat teremtett. Téli fákra fagyott cseppek, Csengnek szellő koccanásra, Lesett hangját ősz Khasublah Gím csontokon szaporázza. Wakhbéh a vadkutya bőrét Húzta fel egy lapos kőre, Messze hangzó, harc fakasztó Dob kerekűlt ki belőle. Cifra cserkupák fedőjén Nyílhegyekkel játszik Zúna, Gyors ütemjét, síró füttyét Fürge tánccal koszorúzza. Minden éled, zsong az élet A közelgő zenehangra, Az, ki Zúnát nyeli szemmel: Ej szemű szép Tonawanda. Ebbe a két éjszakába Két lovag veszett be mélyen, Chibiébos s táncos Zúna, Ilyen éjtől nincs, ki féljen. Sőt mindkét vitézi lantos Szeretné ha bent maradna, De csak Zúnára világít Tonawanda két csillagja. Már kevélyen futna éppen Hozzá táncban ékes Zúna, De Ossió szóra áll fel, Pisszenést int vaskos újjá: “Jó vitézek, hős leventék! Tarka tollú dali sarjak! Célunk ebben a tanácsban Nem az, hogy könnyet fakasszak.
