Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6. szám

12

TESTVÉRISÉG

igát, egy rosszul élt élet minden terhével. S egyedül a Halál függöny-lehúzása szabadíthat meg terhétől.

Az élet olyan, mint a szinpad?! Nem! Nem igaz! Hazugság.

A szinpadi sikerek kincse, ha sikerűi megszerezned, csak csillag. Ragyog, de nem melegit. Nem vehető meg rajta és nem található fel benne az az édesen melegitő valóság, amit az élet szinpada ád: az otthon. Az élet tiszta boldogságának áldott fészke: az otthon. És ha arra az egyedüli nagy kincsre felfigyelünk, ami éltet bennünket: a Hitre, és ha megtanulunk hitben élni, az a nagy kincs világit a szemünkben, beszél az ajkunkon és fénylik a tetteinkben. Melegit nemcsak minket, akik benne élünk, de melegíti rajtunk keresztül környezetünket és mindazokat is, akikkel érintkezünk.

Éljük azt a szerepet, amire az Atya elhív. Igaz, nehezünkre esik elfogadni; talán nehéz leélni is. S mint sok esetben a színész, küzdünk ellene: Nem ez a szerep kell. Én azt akarom. Én azt szeretném.

Mert mindig a másiknak szerepe kellene. Arra pályázunk titokban. Holott nem egy színész arat egy általa nem kedvelt szerepben maradandó sikert.

így van az Atya-osztotta szereppel is. Úgy érzed, nem neked való. Hogy nagyobb, főbb szerepre vagy jogosúlt és mégis abban aratod életed sikerét. S abban marad fenn a neved halhatatlanai.

Bízzad mennyei Atyádra a te útaidat, mert a mi útaink nem az Ő útai, a mi gondolataink nem az Ő gondolatai s akár milyen jelentéktelennek tetsző szerepre hív elő, csinálj belőle kabinet-alakítást, hogy világi művész helyett Isten művésze lehess. Mert a világ legkiválóbb színművésze is csak alakításaiban lesz híressé. De aki ha Isten művészévé lesz, az alkotásaiban válik halhatatlanná. Mert nincs a világegyetemnek bölcsebb rendezője és bölcsebb szerep osztója, mint a mindenek felett uralkodó Teremtő.

És végeredményben: “Az élet komédia azoknak, akik gondolkoznak és tragédia azoknak, akik éreznek.”