Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-01 / 4-5. szám
TESTVÉRISÉG 83 dig a lebukott “szultán” nagyvezireinek valamelyike között keresik azt, aki majd Yaltánál is jobban — újból rászedi őket. Száz szónak is egy a vége. Nemcsak az élve kimenekültek — mikor, lényegtelen — történelmi elkötelezettségéről vagyok változhatatlanul meggyőződve, hanem arról is, hogy lehetőségek, eredménnyel kecsegtető programpontok egész sora adódik, szinte gondviselésszerüen évről évre, hónapról hónapra. Lehetetlen, hogy ezek zöme ne járjon a várt eredmény legalább kis hányadával. És amint ez bekövetkezik, az emigrációs magyar lelkűiét megszűnik mocsaras ingovánnyá lenni és újból élő, mozgó folyammá dagad és vallásos, társadalmi kulturális téren uj kort jelenthet, mint Ady irta: “Az Értől az Óceánig.” KÖSZÖNET Kedves Elnök Ur! Hálás köszönetét mondok egyesületünk tisztikarának, hogy megboldogult férjem, Bota Imre után a haláleseti segélyt oly gyorsan és pontosan kezeimhez juttatták osztályunk ügykezelője Halló János utján. Külön köszönet illesse Dr. Újlaki Ferenc elnök urat hozzám intézett, megható vigasztaló leveléért. Áldja meg az Úristen azokat, akik elhunyt jó uram végtisztességén megjelentek s sírjára koszorút helyeztek. Isten áldása legyen egyesületünkön és annak vezetőin. Mély tisztelettel: Uniontown, Pa. özv. Bota Imréné.
