Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-04-01 / 4-5. szám
84 TESTVÉRISÉG FÜSTBE MENT TERV Egész utón — haza felé — Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék . . . Röpült felém anyám . . . S én csüggtem ajkán . . . szótlanul . . . Mint a gyümölcs a fán. Petőfi Sándor A “SZÓZAT” DALLAMOT KAP. . . Az 1820-as években a sajókápolnai parókián Egressy tiszteletes ur volt a prédikátor s kis gyermekeinek volt egy dajkája: Gábor Zsuzsinak hívták. Ez a Zsuzsi nemcsak a legszebb zsellérleány volt az egész Pitty- palatty völgyön, hanem énekelni is olyan csudálatosán szépen és szivhez- szólóan tudott, hogy a zenében és éneklésben jól képzett Egressy tiszteletes ur is ámulva hallgatta a bölcsőt ringató s mindig dudolgató szép parasztleánykát. Mert Gábor Zsuzsi reggeltől estig mindig dalolgatott. Szebbnél szebb és régibbnél régibb zselléri dalok százait tudta a kis parasztleány. Gyakran vele dalolgatta a tőle tanult dalokat Egressy tiszteletes ur egyik fiacskája, a nyolc esztendős Béni is. Mikor ketten dalolni kezdtek, akkor a parókia előtt ballagó jobbágyok elbüvölten álltak meg s hallgatták, mint énekel gyönyörűségesen a zsellérleányka és tanítványa, a kis papfiu. ★ ★ ★ A sajókápolnai parókián egyszer csak elhallgatott az ének. Gábor Zsuzsi, a szép zsellérleány feleségül ment a falu leghimlőhelyesebb öreg legényéhez. A papgyerekek is szétszóródtak: némelyik a sírba került közülök, Gábor országos hirü nagy színész lett, Béni pedig, a Gábor Zsuzsi egykori tanítványa, dalszerző lett, akinek dallamait országszerte énekelték
