Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 11 KINCSTÁRAM A vándor felhők útját járva Próféta cél intett felém, Világ szerint ezért maradtam Földi javakban oly szegény. Nagy lelki gazdagság hevített, Ez nyitott előttem kaput, Szárnyam csattogott a magasban Míg a föld bűnében aludt. Ha földi kincs után epedtem, Múzsám tette rám kis kezét, Édes ajka féltőn susogta: Ne szomjúhozd azt, mi szemét. Ezért csak lábam járt a földön, Lelkem fénylő magasba vitt, Örök javaknak birtokában Szív-gazdagságom lön a hit. Kincstáram ajtaját kitárom, Szabad ingyen a bemenet, Tetszése szerint válogathat Ki-ki, amennyi kell, vehet. Van itt gyémánt, gyöngy, brilliáns is, Meglepi azt, aki belép, Elbűvölőn sugárzik rája A rang nélküli csoda-Szép. A felső polc szent büszkesége, Melyre sok vet irigy szemet, Hatalom nélküli Igazság, Mibe az örök-lét szeret. Kék boltozat üstökös fénye Döbbenti meg a gazdagot, Vagyon nélküli Értéket lát, Mellette az övé halott. Én a bálványok rombolója Ég felé tárom keblemet, Örvendek, hogy kincstáram öblén Földi bálvány nem lelt helyet. HÁROM AZ IGAZSÁG Érdekes, hogy az életben mennyi formában szerepel a három. Távol a babonától, nem érdektelen végig nézni ezeken a változatos hármakon. A hit hármasa: Atya, Fiú, Szentlélek. Az élet hármasa: Hit, Remény, Szeretet. A honszeretet hárma: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. A világirodalom isteni hármasa: Az Elveszett Paradicsom, Az Ember Tragédiája, és Faust. Mind a három prófécia az emberiség örök tragédiájának hármasát: az esendőség, a gyarlóság és a bűnbánat emberi tulajdonságait vonúltatja el szemeink előtt a változhatatlan fináléval: Ember küzdj! és bízva bízzál! Dante szintén hármas útján tárja elénk a földi élet földöntúli jutalmát: A Pokol, A Purgatorium s a Paradicsom szemléletében, már aszerint, hogy ki miként cselekedett és hogyan élt. Aki a gonoszt cselekedte, örökkárhozatra taszíttatik. Aki pedig csak jót cselekedett, az öröküdvösséget nyer a mindenség Urától. Hármas a magyar nemzet legsúlyosabb tragédiája is: Muhi, Mohács és Trianon. A vallás-szabadság szent hármasa: Bocskay, Bethlen és Rákóczi György. És Krisztus-hitünk három magyar apostola: Károlyi, Szency-Molnár és Mélius (a magyar Kálvin). A költészet három Szépe: Líra, Epika és Dráma. A költői irodalomban a Trilógia. A magyar Trilógia: Toldi, Toldi Szerelme és Toldi Estéje; Buda Halála, A Hun Király és Csaba Királyfi. Gróf Ráday híres meséjében is három főszereplő: a Víz, a Szél és a Becsület játszanak bújucskát, amikor is a Becsület úgy elbújt, hogy nem találták meg. Azóta is csak nagyritkán jön elő titkos búvóhelyéről. Gyulai Pál szív-fájdalmát is A Három Árva sírja el “elhagyott, sötét szobában . . .” A magyar költészet ragyogó örök hármasa: Tompa, Petőfi, Arany. Ők a Csúcs! Csak elérni lehet őket. Túlszárnyalni nem. Ilyen túlszárnyal- hatatlan csúcs a magyar nemzet történetében: Rákóczi Ferenc, Széchenyi és Kossuth. Míg a szép-próza halhatatlan hármasa: Báró Eötvöts, Jókai, Mikszáth. A zeneirodalom magyar három világ-remeke: Liszt, Erkel és Egressy; modern klasszikus hármasa: Bartók, Kodály és Dohnányi. A színművészet felülmúlhatatlan hármasa: Déryné, Blaha Lujza és Jászai Mari; férfi művésze: Egressy Gábor, Megyeri és Szentpéteri; híres hármasa a kilencszáz-tízes években ünnepelt Hegedűs Gyula, Törzs Jenő és Csortos. A Szabó László.
