Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-01 / 3. szám

TESTVÉBISÉG 5 szervezőinknek, osztályaink munkásainak, Beth­len Otthonunk tisztviselőinek és munkatársai­nak, az amerikai magyar sajtó jóindulatú koope­rációjának — hálás szívből jövő köszönetét mon­dunk. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy Király Imre pénztárnokunk, ötven éven át az Ő munka­társa lehetett. Két hazában, az ó és új hazában, ötven évig közszolgálatban, becsületes, hű mun­kálkodással szogálni! Az Atyától jött megbe­csülés az! Mindnyájunk megbecsülő szeretetét, tiszteletét szerezte meg vele. Dr. Horváth Ferenc főorvosunk huszadik é- ve, Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igaz­gatója tíz éven át teljesít eredményes munkát. Béky Zoltán igazgatónkat a Független Ma­gyar Református Egyház bizalma a legfelelősség- teljesebb munkakörbe, a főesperesi székbe emel­te. Együtt örülünk az örülőkkel! "ATYÁINK ELMENNEK — ISTEN ORSZÁGA TOVÁBB HALAD!" Az elmúlt évben sok drága, régi munkatár­sunkat hívta haza az Ur. Tusai B. Mihály és Kovács Gusztáv hűséges, kiváló eredménnyel dogozó kerületi szervezőink, nincsenek többé közöttünk. Munkakörükbe Csik Sándor és Bene­dek József testvéreinket állítottuk be. Vezértestületünk volt tagjait, Egyesületünk építőit, Dr. Vincze Károly főesperest és Rácz Győző volt Magyar Egyházkerületi elnököt, el­hívta a Főpásztor. Egyesületünk tagjai közül 231-en mentek ha­za az Atyához, köztük Nagy János alapító ta­gunk is. Dr. Vincze Károly, Nánássy Lajos feletti temetési prédikációjában mondotta: “A próféta ugyan elmegyen, atyáink elmentek és elme­gyünk majd mi is, de hisszük, hogy mindazt, a- mit rajtunk keresztül végzett, megőrzi az Ur.” Az országoshírű washingtoni lelkész, néhai Marshall Péter, betegsége után egyik barátjával beszélgetett. A barát megkérdezte: “Mit tanul­tál betegséged alatt?” ... Marshall mosolyogva válaszolt: “Megtanultam azt, hogy Isten országa Marshall Péter nélkül is megy tovább.” Ebben van az inspirációnk, erőnk, hogy ö- rök értékért dolgozunk. Isten országáért. Az alapítók elmentek. Már csak öten vannak e föl­di életben. A tovább építőket is hazahívja az Ur. De Isten Országa, a hit és testvérszeretet é- pítése itt marad. Soha el nem múlik. Azért, Is­tentől nyerve szolgálatunkat, egyik kezünkkel Istenbe kapaszkodva, másikat testvéreink felé, segítségre nyújtva, dolgozzunk, míg időnk van. “Bátran előre, a harsona zeng. Seregek Urá­nak a zászlaja leng, Bátran előre, a nagy csata itt, Győzzön az Ur ügye, győzzön a hit.” Dr. Újlaki Ferenc elnök “TO WHOM I OWE SO MUCH” —A Letter to the Testvériség— February 28, 1955 TESTVÉRISÉG Hungarian Reformed Federation of America 1801 “P” Street, N.W. Washing 6, D. C. Dear Dr. Újlaki: I look forward each month to TESTVÉ­RISÉG because it is the only contact I have with my Hungarian friends to whom I owe so much. It is a joy to read every so often of some that I know personally. The February issue which I received today and have just finished reading was especially welcome because on page No. 3 were mentioned three men whom I love dearly and who were instrumental in fashion­ing and shaping my background and turning my steps toward the sacred ministry. Two have entered into eternal glory and the third has received a well deserved honor. I believe these three—Dr. Louis Nánássy, Dr. Charles Vincze, and Dr. Andrew Kosa have done more for me than any other person with the exception of my dear father, and in a sense, each has been a father to me at one time or another. I owe much to them all. Dr. Nánássy was my first pastor. It was he who taught me to read Hungarian and was my dearest friend when I was a boy. It was because of him that I chose to enter the min­istry. How I cried when he announced that he was leaving the Perth Amboy parish to become the superintendent of the Bethlehem Home! I visited him in Ligonier a number of times to renew our friendship and can hardly believe that he has “gone home” ten years ago. The last time I saw him alive was when I visited the “Egyesület” office in Washington while I was serving in the army as a chaplain. He hap­pened to be there for a board meeting at the time. Also present at the same meeting was the second of my dear friends—Dr. Charles Vincze, who has also “gone home.” He replaced Dr. Nánássy at the Perth Amboy church and was to me everything that Dr. Nánássy was. Dr. Nánássy plante^ the seed, so Dr. Vincze cul­tivated and nurtured the young plant as it grew. He confirmed my choice of the ministry and was very helpful in preparing me for col­lege and seminary. He was my pastor when I needed a friend most and much credit must be given him for his guidance and counsel as I went on in my studies. As I shed tears at Dr. Nánássy’s leaving, so I did for Dr. Vincze when he was “called home” a little more than a year ago. To me both of these dear friends are now closer than ever.

Next

/
Thumbnails
Contents