Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
6 TESTVÉRISÉG Now a word about the third of these great men that were instrumental in preparing me for the ministry •— Dr. Andrew Kosa. I attended school at Rutgers University in New Brunswick and while there had the extremely good fortune to become acquainted with the Reverend and Mrs. Andrew Kosa who soon were to be like father and mother to me since I was to live at their home for a whole year. They were very gracious and their love overflowed with generosity. I learned at their home what living at a Manse was like and it was a good experience, indeed. It was good to become acquainted with Ernest and Betty, their children, both of whom are now in Christian work. Yes, I shall be eternally grateful to these three individuals for all they have done for me. I have only one regret, and that is that I haven’t adequately shown my appreciation to any of them — nor can I fully repay them. I suppose there is one way in which I can do it — that is, to follow their example and some day hope to do for others what they have done for me. Please forgive me for taking so much of your valuable time, but I wanted you to know that two apparently unrelated articles printed side-by-side and containing three names brought back vividly events of my past life upon which the present rests and memories that will never be forgotten. I am grateful to you for writing “Az Elnök Üzeni.” There are other memories that I cherish also. Among them a dedicatory service at Daisy- town, Pa. some twelve years, ago when I had the pleasure of meeting you personally. We had a lovely visit together. I remember I felt a little embarrassed because I could not speak Hungarian fluently. At one time I could speak Hungarian as well as English. But having so little contact with Hungarians, I have almost completely forgotten how to speak it. About the only oportunity I have to use it is when I visit my father at home. We always speak Hungarian — that is, he does and I make the effort. When I write home I attempt to write in Hungarian. I can still read it and hope I’ll never forget what little I can remember. 1 read “Az Igaz Böjt” and would like to use your text for a Lenten sermon. It was a real pleasure to visit with you in this letter. Sincerely yours, Stephen W. Marosy Minister of the First Presbyterian Church Dolgeville, N. Y. P.S. Most magyarul: — szenvedő testvéreink segítésére küldök öt dollárt. — Borshy Kerekes György rovata — NEHÉZ HOMÁLYBA... Nehéz homályba kúszik a jövő, Mint szürkületkor erdőben az út... Aki bemegy, nem tudja, merre jut, S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő. Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse, Talán törpe lesz, talán óriás. Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás, Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse. Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon, Előttünk fel-felmordul a vadon, A szélben száraz levél zavarog. Legyen az erdő akármíly sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, Kitett, anyátlan árvák: MAGYAROK. Reményik Sándor MUZSLAY JÓZSEF Megilletődve jelentjük, hogy Muzslay József, az a- merikai magyarság általános népszerűségnek örvendett “Muzsi Bácsi”-ja, 70 éves korában elhunyt Cleveland- ban. Ha jól tudjuk, több mint 50 évvel ezelőtt érkezett Amerikába s azonnal a “Szabadság” napilap szolgálatába állott, ahol megszakítás nélkül dolgozott haláláig, hol mint munkatárs, hol mint szerkesztő, de mindig egyforma munkakedvvel. Munkaköre főként az egyházi és egyleti élet jelenségeinek szolgálatára vonatkozott. Nem volt olyan magyar társadalmi megmozdulás, ahol ő jelen ne lett volna, akár mint aktív részese, akár mint krónikása. Beszámoló írásain mindig áttetszett, hogy azokat nem pusztán kötelességből, de hivatásszerűen és őszinte szeretettel írta. Típusa volt a megértő, jólelkű, régi amerikai magyar “ujságos”-nak. így aztán nem voltak ellenségei, csak barátai. Hírlapírói működésén kívül költőnek sem volt utolsó. Kiesése a magyar sajtó munkásai közül határozottan nagy veszteség egész magyarságunk, de különösen a clevelandiak számára, ahol pótlása nagyon nehéz lesz. A temetésén megjelent hatalmas tömeg volt élő bizonysága annak, hogy amit fentebb róla halvány jellemzésképen írtunk, az úgy él az őt ismert és szeretett magyarság köztudatában.
