Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11. szám

10 TESTVÉRISÉG Valami ilyen történt velünk az elmúlt október 3-án, amikor a napi posta asztalunkra került. Abból először mindig a felvételi iveket keressük ki, nézzük át és vesszük számba. Ennél a számbavételnél ért a meg­lepetés. Átlagosan ugyanis naponta 8-10 uj felvételi kérvény szokott beérkezni 8-10 ezer dollár biztosítási összegre. Most azonban lényegesen tovább kellett szá­molnunk: fel egészen ötvenezer ötszáz dollárig! Ez ugyan nem az első eset a húsz év alatt, mióta a felvételeket számlálgatjuk s remélhetőleg nem is az utolsó, minden esetre érdemes azonban arra, hogy megemlítsük s egy kicsit el is gondolkozzunk rajta. Mostanában ugyanis veszedelmesen divatba kezd jönni az a felfogás, mely szerint a magyar egyesületi élet “kiélte” magát s ha prosperálni akar, szélesebb s nem magyar területet kell nyitnia további haladása szá­mára. Mi ezt a felfogást nem osztjuk s egy-egy ilyen nap, mint október 3.-ika volt számunkra, jólesően erő­sít meg bennünket abban a meggyőződésben, hogy a magyar jellegű és nevű egyesületi élet jövőjéért egyelőre nem igen kell aggódnunk. Minden mástól eltekintve is nehezen tudnánk megérteni, miért kellene épen a magyarságnak “letépnie nemzeti bélyegét” egyesületei­ről itt, ahol — hogy csak egyet említsünk — például a “Czecho-Slovak Society of America” is nem régi­ben ülhette meg százéves jubileumát? Jellegével és nevével együtt, amit esze ágában sincs másra cserélni. Örülünk tehát, hogy a szervezés terén dolgozó szor­galmas és öntudatos magyar munkatársaink ilyen ok­tóberi jó bizonyságot szolgáltattak magukról is és ezzel együtt azokról az elvekről is, amelyek Egyesületünket irányították a múltban s irányítják a jelenben. Leg­jobban azonban annak örülünk, hogy — ime! — akad még egyetlen napon is vagy ötven olyan amerikai magyar, akiket hozzánk húz a szive. Sőt azt is re­mélni merjük, hogy a hatvanadik jubileumi esztendőre kiirt versenyünk alatt nem is csak ez az egyetlen olyan napunk lesz, amelyiken sokáig kell számolnunk a beérkező felvételi iveket. Titokban már is azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy ha egy jövendő szép napon, mondjuk 100 uj tag-jelentkezés jönne be: lel­kendező örömünkben mind a száznak küldenénk valami értékes könyvajándékot, a beszervezőiknek pedig leg­alább is egy-egy jó irótollat. Hátsó gondolat nélkül . . . de tekintettel a jövendőre. MEGJELENT "POCAHONTAS" “Hungarica Americana” sorozatunkban október fo­lyamán megjelent jubiláló költő-papunk, Szabó László windberi lelkész “Pocahontas” cimü szép indián regéje. A nagy költő triász, Petőfi, Arany, Tompa hagyomá­nyain nevelkedett s azokat ékesen tovább éltetett poétának ez a nyolcadik verseskötete, mely a mi so­rozatunk negyedik számaként jött ki a nyomdából. A rege nyolc énekre oszlik s igazán nem tudnánk megállapítani, hogy melyik az értékesebb. Olyan szép harmóniában ölelkeznek egybe a rege részletei, hogy a romlatlan magyar költői nyelvben gyönyörködni tu­dók tökéletes élvezettel olvashatják. Magyar irodalmi értékén felül az a történeti jelentősége is van a kö­tetnek, hogy legjobb tudomásunk szerint ez az első és egyetlen olyan nagyobb szabású, magyar nyelvű költői elbeszélés, amely amerikai anyagot dolgoz fel. Pocahontas indián hercegnő történetéről legutóbb film- szindarab is látható volt az amerikai mozgókép szín­házakban, annak feldolgozásában azonban a látványos­ság mellett elveszett a rege idillikus szépsége. Szabó müvén érzik a költőnek tárgya iránti mély szeretete s az a műgond, aminek maximumával igyekezett hős­nőjét ideállá magasztositani. Úgy ezt, mint sorozatunk megelőzőleg megjelent három kötetét megküldjük a nevesebb amerikai köz- és főiskolai könyvtáraknak s minden olyan magyar lapnak, amelynek cime birto­kunkban van. Ezáltal is szolgálni kívánjuk szorosab­ban vett egyesületi céljaink mellett, az egyetemes ma­gyar kultúra előttünk mindig becsben tartott ügyét. Szívesen vennénk, ha magyar lapjaink kiadványaink­ról esetenként megemlékeznének. Nem elismerést kí­vánunk ezzel kiprovokálni, de azt szeretnénk, ha az érdeklődök minél szélesebb köre vehetne tudomást egy- egy értékes magyar mü megjelenéséről. Sajnos, nem vagyunk ugyanis ilyenekben olyan gazdagok, hogy a szó nélkül hagyás fényűzését magunknak megenged­hetnénk épen akkor, mikor a magyar élet veszendő- sége feletti sirámok olyan mindennaposak. "MINDENT MEGMONDOTT NÉKEM" Nyomban a “Pocahontas” megjelenése után uj könyv gazdagítja irodalmi piacunkat. Szabóné Lévay Margit fenti cimü munkája. A költő férj mellett a szerző prózában mesterkedik, a szónak nemes értelmé­ben. Úgy látjuk, utóbbi öt munkás esztendejének ter­mését kötötte egybe azok számára, akik a csendes, komoly asszonyi írásokat méltányolni tudják. Romlat­lan magyar és keresztyéni lelkűiét lengi át a kötetbe foglalt ötven történetkét és elmélkedést. Nem eget ostromló mondatok dörögnek a sorokban, hanem egy hivő nőnek a Magassággal és Mélységgel megbékélt fohászai tetszenek rajtuk keresztül. Amint az előszó mondja: “tiszta irás, tiszta házakba való.” A könyv a szerző kiadásában jelent meg s tőle szerezhető meg (404 Somerset Ave., Windber, Pa.). Csinos kiállítása, szép betűi a new brunswicki (N. J.) Standard Press-t dicséri. Reméljük, hogy a magyar olvasó közönség szívesen fogadja a könyvet s megvásárlásával bátorí­tást ad a szerzőnek a további munkára. MAGYAR MINTADIÁK A fiatalkorú bűnözés megdöbbentő elharapódzásá- nak napjaiban kétszeres örömmel olvastuk a “Buffalo Evening News” szeptemberi 23-iki ilyen tárgyú cikkét. Készséggel egyetértünk ugyanis azzal az alapvető meg­állapításával, hogy ennek a szégyenletes kortünetnek csak negativ gyógymódja a szülők és tanárok fegyel­mezése, az ifjúsági szervezetek munkája és a ható­ságok beavatkozása. Pozitív javulást csakis a fiatalok soraiból fellépő, példát adó ifjúsági vezetőktől vár­hatunk. És épen az a mi második büszke örömünk, hogy az arcképpel is ellátott közlemény Szigethy Zol­tánt jelöli meg, mint egyikét ama fiataloknak, akit vallásos tevékenység, tanulmányi előmenetel és sport terén felmutatott kimagasló munkájában egyre többen hajlandók követni társai közül. Szigethy Zoltán ame­rikai magyarságunk előtt előnyösen ismert Nt. Szi­gethy Béla, buffalói lelkésztestvérünknek a fia. A Szigethy család csak néhány évvel ezelőtt érkezett az uj hazába, de máris ékes bizonyságot tett arról, hogy az ősi magyar kálvinista lelkűiét felmérhetetlen nye­resége ennek a hatalmas országnak. (E. L.) ÜDVÖZLET LEGÚJABB TAGJAINKNAK Azoknak a kisebb helyi egyleti csatlakozásoknak során, amiket az utóbbi néhány év alatt intéztünk: újabb örvendetes jelenteni valónk van. Beható elő­zetes tárgyalások után ugyanis legutóbb a Clevelandi

Next

/
Thumbnails
Contents