Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11. szám
10 TESTVÉRISÉG Valami ilyen történt velünk az elmúlt október 3-án, amikor a napi posta asztalunkra került. Abból először mindig a felvételi iveket keressük ki, nézzük át és vesszük számba. Ennél a számbavételnél ért a meglepetés. Átlagosan ugyanis naponta 8-10 uj felvételi kérvény szokott beérkezni 8-10 ezer dollár biztosítási összegre. Most azonban lényegesen tovább kellett számolnunk: fel egészen ötvenezer ötszáz dollárig! Ez ugyan nem az első eset a húsz év alatt, mióta a felvételeket számlálgatjuk s remélhetőleg nem is az utolsó, minden esetre érdemes azonban arra, hogy megemlítsük s egy kicsit el is gondolkozzunk rajta. Mostanában ugyanis veszedelmesen divatba kezd jönni az a felfogás, mely szerint a magyar egyesületi élet “kiélte” magát s ha prosperálni akar, szélesebb s nem magyar területet kell nyitnia további haladása számára. Mi ezt a felfogást nem osztjuk s egy-egy ilyen nap, mint október 3.-ika volt számunkra, jólesően erősít meg bennünket abban a meggyőződésben, hogy a magyar jellegű és nevű egyesületi élet jövőjéért egyelőre nem igen kell aggódnunk. Minden mástól eltekintve is nehezen tudnánk megérteni, miért kellene épen a magyarságnak “letépnie nemzeti bélyegét” egyesületeiről itt, ahol — hogy csak egyet említsünk — például a “Czecho-Slovak Society of America” is nem régiben ülhette meg százéves jubileumát? Jellegével és nevével együtt, amit esze ágában sincs másra cserélni. Örülünk tehát, hogy a szervezés terén dolgozó szorgalmas és öntudatos magyar munkatársaink ilyen októberi jó bizonyságot szolgáltattak magukról is és ezzel együtt azokról az elvekről is, amelyek Egyesületünket irányították a múltban s irányítják a jelenben. Legjobban azonban annak örülünk, hogy — ime! — akad még egyetlen napon is vagy ötven olyan amerikai magyar, akiket hozzánk húz a szive. Sőt azt is remélni merjük, hogy a hatvanadik jubileumi esztendőre kiirt versenyünk alatt nem is csak ez az egyetlen olyan napunk lesz, amelyiken sokáig kell számolnunk a beérkező felvételi iveket. Titokban már is azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy ha egy jövendő szép napon, mondjuk 100 uj tag-jelentkezés jönne be: lelkendező örömünkben mind a száznak küldenénk valami értékes könyvajándékot, a beszervezőiknek pedig legalább is egy-egy jó irótollat. Hátsó gondolat nélkül . . . de tekintettel a jövendőre. MEGJELENT "POCAHONTAS" “Hungarica Americana” sorozatunkban október folyamán megjelent jubiláló költő-papunk, Szabó László windberi lelkész “Pocahontas” cimü szép indián regéje. A nagy költő triász, Petőfi, Arany, Tompa hagyományain nevelkedett s azokat ékesen tovább éltetett poétának ez a nyolcadik verseskötete, mely a mi sorozatunk negyedik számaként jött ki a nyomdából. A rege nyolc énekre oszlik s igazán nem tudnánk megállapítani, hogy melyik az értékesebb. Olyan szép harmóniában ölelkeznek egybe a rege részletei, hogy a romlatlan magyar költői nyelvben gyönyörködni tudók tökéletes élvezettel olvashatják. Magyar irodalmi értékén felül az a történeti jelentősége is van a kötetnek, hogy legjobb tudomásunk szerint ez az első és egyetlen olyan nagyobb szabású, magyar nyelvű költői elbeszélés, amely amerikai anyagot dolgoz fel. Pocahontas indián hercegnő történetéről legutóbb film- szindarab is látható volt az amerikai mozgókép színházakban, annak feldolgozásában azonban a látványosság mellett elveszett a rege idillikus szépsége. Szabó müvén érzik a költőnek tárgya iránti mély szeretete s az a műgond, aminek maximumával igyekezett hősnőjét ideállá magasztositani. Úgy ezt, mint sorozatunk megelőzőleg megjelent három kötetét megküldjük a nevesebb amerikai köz- és főiskolai könyvtáraknak s minden olyan magyar lapnak, amelynek cime birtokunkban van. Ezáltal is szolgálni kívánjuk szorosabban vett egyesületi céljaink mellett, az egyetemes magyar kultúra előttünk mindig becsben tartott ügyét. Szívesen vennénk, ha magyar lapjaink kiadványainkról esetenként megemlékeznének. Nem elismerést kívánunk ezzel kiprovokálni, de azt szeretnénk, ha az érdeklődök minél szélesebb köre vehetne tudomást egy- egy értékes magyar mü megjelenéséről. Sajnos, nem vagyunk ugyanis ilyenekben olyan gazdagok, hogy a szó nélkül hagyás fényűzését magunknak megengedhetnénk épen akkor, mikor a magyar élet veszendő- sége feletti sirámok olyan mindennaposak. "MINDENT MEGMONDOTT NÉKEM" Nyomban a “Pocahontas” megjelenése után uj könyv gazdagítja irodalmi piacunkat. Szabóné Lévay Margit fenti cimü munkája. A költő férj mellett a szerző prózában mesterkedik, a szónak nemes értelmében. Úgy látjuk, utóbbi öt munkás esztendejének termését kötötte egybe azok számára, akik a csendes, komoly asszonyi írásokat méltányolni tudják. Romlatlan magyar és keresztyéni lelkűiét lengi át a kötetbe foglalt ötven történetkét és elmélkedést. Nem eget ostromló mondatok dörögnek a sorokban, hanem egy hivő nőnek a Magassággal és Mélységgel megbékélt fohászai tetszenek rajtuk keresztül. Amint az előszó mondja: “tiszta irás, tiszta házakba való.” A könyv a szerző kiadásában jelent meg s tőle szerezhető meg (404 Somerset Ave., Windber, Pa.). Csinos kiállítása, szép betűi a new brunswicki (N. J.) Standard Press-t dicséri. Reméljük, hogy a magyar olvasó közönség szívesen fogadja a könyvet s megvásárlásával bátorítást ad a szerzőnek a további munkára. MAGYAR MINTADIÁK A fiatalkorú bűnözés megdöbbentő elharapódzásá- nak napjaiban kétszeres örömmel olvastuk a “Buffalo Evening News” szeptemberi 23-iki ilyen tárgyú cikkét. Készséggel egyetértünk ugyanis azzal az alapvető megállapításával, hogy ennek a szégyenletes kortünetnek csak negativ gyógymódja a szülők és tanárok fegyelmezése, az ifjúsági szervezetek munkája és a hatóságok beavatkozása. Pozitív javulást csakis a fiatalok soraiból fellépő, példát adó ifjúsági vezetőktől várhatunk. És épen az a mi második büszke örömünk, hogy az arcképpel is ellátott közlemény Szigethy Zoltánt jelöli meg, mint egyikét ama fiataloknak, akit vallásos tevékenység, tanulmányi előmenetel és sport terén felmutatott kimagasló munkájában egyre többen hajlandók követni társai közül. Szigethy Zoltán amerikai magyarságunk előtt előnyösen ismert Nt. Szigethy Béla, buffalói lelkésztestvérünknek a fia. A Szigethy család csak néhány évvel ezelőtt érkezett az uj hazába, de máris ékes bizonyságot tett arról, hogy az ősi magyar kálvinista lelkűiét felmérhetetlen nyeresége ennek a hatalmas országnak. (E. L.) ÜDVÖZLET LEGÚJABB TAGJAINKNAK Azoknak a kisebb helyi egyleti csatlakozásoknak során, amiket az utóbbi néhány év alatt intéztünk: újabb örvendetes jelenteni valónk van. Beható előzetes tárgyalások után ugyanis legutóbb a Clevelandi
