Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 11 Első Református Egyház Betegsegélyző Női Egylete szánta rá magát, hogy tagjai számára nagyobb biztonságot keressen. Két közgyűlésén foglalkozva a helyzettel végül is úgy határozott, hogy kéri felvételét Egyesületünkbe. Készséggel tettünk eleget kívánságuknak annál is inkább, mert régi érdemes testületről van szó, amely igen szép munkát végzett, sok jót tett a múltban s igy megérdemelte azt, hogy öregedő tagsága annyi áldozatos év munkája után megtalálja nagyobb biztonságát és nagyobb intézménynél. E sorok Írásakor már folyamatban van biztosítási okmányaik kiállítása s e helyről örömmel köszöntjük őket Egyesületünk tagjai sorában. Reméljük, hogy példájuk gondolkodóba fog ejteni több más egyletet is, mert rá kell jönniük arra, hogy a kis egyletek kora lejárt. Fiatal utánpótlásra alig számíthatnak, számukra tehát a legokosabb és legelőnyösebb az, ha — amig lehet — felvételüket kérik a mi teljes biztonságot nyújtó Református Egyesületünkbe. HUNYADI BÉLYEGEK Kirántott karddal, fehér lovon vágtat a nyugati civilizáció megmentésére a páncélba öltözött jó Hunyadi János, az Amerikai Magyar Szövetség ezidei karácsonyi bélyegein. Mostanában lesz 500-ik esztendeje ugyanis, hogy hős hadvezérünk Nándorfehérvárnál döntő csatában megfutamitóttá a többszörös túlerejű török hadakat és ezzel évszázadokra biztosította a fejlődést a nyugateurópai országok, a mai müveit világ kultúrája számára. Helyesen állapítják meg egyes történészek azt is, hogy ha Hunyadi nem győzött volna a Duna és Száva találkozásnál — talán évszázadok múltán sem akadt volna mecénás, aki Columbus expedícióját pénzelhette volna . . . A déli harangszót, sajnos, csak imitt-amott vette át az Újvilág, sőt azt se sokan tudják, milyen veszedelmek sorozatától óvta meg a nyugati földtekét a magyar nép — sokszor a saját érdekeinek feláldozásával. Nekünk azonban nem szabad megfeledkeznünk az általunk tett szolgálatokról, hanem kötelességünk azokat olyanokkal is elismertetni, akik biztonságosnak vélt, kényelmes életüket élvezik, mintha ahhoz távoli nemzetek Vére, verejtéke hozzá sem járult volna . . . Az Amerikai Magyar Szövetség ezidei karácsonyi bélyege méltóképen fejezi ki a fenti gondolatot. Koszorús Gabriella festőmüvésznő nagyszerűen eltalálta azt a néhány kimagasló mozzanatot, aminek ábrázolásával korszerűvé válik ismét a régi magyar történelem. A parányi bélyegen szinte megelevenedik a nagy törökverő és 500 esztendő távlatából mintha belevágtatna a mai kor világkatasztrófáktól terhes forgatagába. A nem kevesebb, mint három millió példányban nyomott bélyeget 60,000 Ívben ugyanennyi címre küldik szét a Szövetség legáldozatosabb, évtizedek óta a magyar ügy mellett rendületlenül kitartó támogatói: az országos testvérsegitő nagy egyesületeink s igy Református Egyesületünk is. (A. M. Sz.) MAGYAR ÉRTÉKEINK Jóleső örömmel számolunk be egy magyar értékünkön keresztül bennünket is ért kitüntetésről. Dr. Cholnoky Tibor (New York City) sebésztanár, a kiváló rák és plasztik sebész specialista ez év nyár elején európai előadó körútja alkalmából meghívásra a hires bécsi orvostudományi egyetemen előadásokat, a genfi (Svájc) internationalis sebészkongresszuson plasztikus sebészeti bemutató előadást tartott. Dr. Cholnoky Tibort alig haza érkezése után ismét egy méltó kitüntetés várta. Az International College of Surgeons a tagjai közé választotta. Kétszeresen esik jól nekünk a fentiek közlése. Dr. Cholnoky Tibor közismert magyarságáról és hogy mi is dicsekedjünk: Dr. Cholnoky egyesületünk 369-ik osztályának is igen megbecsült tagja. HÁLAADÁS NAPJA November hónapnak negyedik csütörtöké örömünnep egész Amerikában. Hálát adunk ilyenkor Isten különös kegyelmének, bőséges lakmározás, játékok és vidámságok közepette. Másutt is szokásban van időnként hálaadó imával fordulni a Mindenhatóhoz, de csak Amerikában vált a Hálaadás Ünnepe bensőséges és egyúttal hivatalos ünnepnappá, azután, hogy 1621-ben először a pilgrimek köszönték meg az Úristennek, hogy nehéz és kalandos megpróbáltatásaikat átvészelték és első évi termésüket betakaríthatták. A pilgrimek vallásüldözés következtében hagyták el az országot, amelyben születtek. Az ismeretlen vadon viszontagságait választották inkább, hogy lelkiismereti szabadságukat visszanyerjék. A 102 emberből azonban, akik között nők és gyermekek is akadtak, több mint ötvenen pusztultak el, az első év hihetetlen viszontagságai alatt. A megmaradottak William Bradfordot választották meg kormányzójuknak, aki e napot jelölte ki arra, hogy hálát adjanak az isteni gondviselésért és ez alkalmat bőségben és vidámságban ünnepeljék. Négy társukat kiküldték az erdőbe, hogy élelmiszereket szerezzenek. Gazdagon megrakodva tértek ezek vissza, vad pulykákat zsákmányolva és a pulyka ma is középpontja maradt a thanksgivingi lakomának. Az asz- szonyok ínyencségeket készítettek abból, amihez szükes körülményeik között hozzájuthattak és az eredeti sült tök és kukoricamáié ma is a hagyományos ünnepi asztalra kerülnek. Az első Thanksgiving Day három napig is eltartott. Közben imákat is olvastak fel, zsoltárokat énekeltek a pilgrimek és játékokat rendeztek a barátságos indiánok mulattatására, akiket szintén meghívtak a lakomára. Jó egyetértés a másféle emberekkel a Thanksgiving Day lényegének hagyományos alapja.
