Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORNED FEDERATION OF AMERICA

m

Published Monthly

Főszerkesztő—Editor-in-Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE E. K. BORSHY

Subscription $2.00 a Year Előfizetés évi $2.00

Megjelenik havonta

Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and

EDMUND VASVÁRY

“Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania.”

MAGYARUL — ANGOLUL

— ÚJABB HOZZÁSZÓLÁS —

Egyleti lapunk május havi számában megjelent “Angolul—Magyarul?” cimü kérdéshez az alábbiakban szólok hozzá:

Nagyon jól tudom, hogy e soráim nem jelentenek semmit sem az általánosságban vagy még annál is kevesebbet, de azért mégis megpróbálom a nézeteimet kifejteni ebben a kérdésben.

Ha csak arra hallgatnék amit az én árva magyar szivem diktál és szomjuhoz, akkor azt mondanám: magyar egyesület hivatalos lapja legyen magyar, mert nagyon sokan vagyunk, akik csak csupán azért kötöttünk biztositást az Amerikai Magyar Református Egyesületnél, hogy magyar egyesületnek segitsünk a növekedésben holott az angol vagy más nyelvű társaságoknál esetleg előnyösebb biztositást lehetett volna kötni. Mert akárki akármit mondjon nekem a legszebb nyelv a világon a magyar nyelv és büszke vagyok arra, hogy magyar anya magyar földön szült és nevelt engem. És árulásnak tartanám hazám, fajtám és szüleim sirhantjá- val szemben (amit az orosz kommunista hordák talán már szétszórtak és a helye csak az én emlékemben él), ha azt mondanám, hogy más nyelven legyen írva az egyesületi lapunk mint magyarul.

Az én nézetem szerint elsősorban magyarul azok számára, akik úgy szomjuhozzák a magyar nyelvet mint jó magam, mert nekem a magyar szó és a magyar betű olyan mint a nagy afrikai sivatagban bolyongó vándornak az oázis, amelynél megpihen és felüdül s ha nem talál oázist akkor elpusztul a szomjúságtól. Ilyen a mi meggyötört sokat megpróbált szivünk és lelkünk, amely abból él, hogy hisz Isten segítő kegyelmében és hisz abban, hogy nem veszett el Magyarország amig a fiai megtartják a szépen csengő és lágyan szóló magyar nyelvet. De egy másik szempontot is kell, hogy meggondoljunk. Ugyanis azt, hogy már azok is, akik még Magyarországon születtek de viszont

mint egészen kicsiny gyermekek jöttek el hazulról és most kb. 10-14 évesek azok is nagyon keveset tudnak a magyar dolgokról. Azok és az itt-született másod meg harmad generációsok részére, angolul, főleg nevelő és a magyarságot ismertető dolgokról azzal a jelszóval, hogy: “Ne szégyeld Magyarságodat és ismerd meg Hazádat.”

Még annyi sok mindent szeretnék írni hiszen a szivem csordultig teli van érzésekkel amelyeket nem lehet sorokba és szavakba önteni. Éppen a minap hallottam egy nagyon lelket szomoritó kijelentést egy uj amerikás magyar testvérünktől, “hogy mit jelent az a nyolc millió magyarság világ viszonylatban? Azt hiszem semmit sem azért én az én gyermekemet nem erőltetem, hogy magyarul tanuljon.” Az még a legszomorubb a dologban, hogy az illető katonatiszt volt odahaza és elég ismert neve van. A magyar haza adott neki védelmet és kenyeret, amit a fenti szavaival megtagad. Az ilyenekre én azt mondom, hogy azok az emberek, akik igy beszélnek csak a testet nézik és nem a lelket, azt a magyar lelket, amely nagyot tud alkotni és mindenütt az első helyen van, mint egymásután négyszer a három nagy között volt az olimpiászokon (Los Angeles, Berlin, London, Helsingforsban) és más sok olyan helyen ahol nem az ököl, hanem a lélek az irányadó.

Igen, még egyszer szeretettel kérek minden magyarul érző nemcsak beszélő magyar testvéremet, akiknek jogukban és módjukban áll, hogy intézzék a mi egyleti lapunk sorsát, hassanak oda, hogy két nyelven jelenjen meg a lap. És pedig a magyarul szeretőknek magyarul általános tájékoztató, és angolul a magyar nép és haza megismerésére szolgáló cikkek azok részére, akik nem tanulták meg vagy elfelejtettek magyarul. Hogy megismerjék és megszeressék a mi árva magyar hazánkat és nemzetünket.