Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG — Borshy Kerekes György rovata — MIT TEGYÜNK? Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök, a menekült politikusokból alakult Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának tagja, ezen a cimen újabb körlevelet bocsátott ki. Bevezetőjében a sürgős teendőket azzal a megokolással indokolja meg, hogy “a világpolitikai sakkjátszama az osztrák békeszerződés következtében megérkezett a magyar határhoz és most azt kell minden erőnkkel, képességünkkel elérni, hogy ott is maradjon.” — Kállay szerint többek között itt volna az ideje annak is, hogy a nyugati hatalmak komolyan mérlegeljék a vörös Magyarországgal való diplomáciai viszony megszakítását, amit, sajnos, 1950-ben, amikor a budapesti kommunista rendszert a szerződések megszegéséért elitéltek, elmulasztottak. A jelenlegi nemzetközi helyzet adta körülmények s az alapelvek megállapítása után a szerző tárgyilagos okfejtéssel a következőkben összegezi a külföldi magyarság által elvégezhető teendőket: Alapítsunk volt Revíziós Liga mintájára egy “Magyar Felszabaditási Liga”-t. Ennek tagja legyen minden egyesület és bármely egyén, aki a hármas célkitűzést magáévá teszi. Ezek: 1. Követelni az orosz csapatok kivonulását Magyarországról. 2. Semminemű tárgyalás együttélésre és lefegyverzésre ne induljon, amig a rabállamokban szabad választások nem történnek. 3. Az ellenszenv szülte trianoni és párizsi békék helyett a magyar nemzet uj nemzetközi megállapodások alapján kapja meg helyét a szabad népek között. Ezekben — írja Kállay — biztos, hogy megegyezünk. Minden mástól függetlenül tehát e három feladatra kell koncentrálnunk mindent. Természetesnek tartaná, ha a kezdeményezés innen, Amerikából indulna ki s mint erre legalkalmasabbat, az Amerikai Magyar Szövetséget jelöli meg. Sőt egyenesen felszólítja arra, hogy “mint egyik a leendő alakulat (Liga) tagja közül, bocásson ki egy felhívást a hasonló összefogó egyesületekhez s mindenkihez, a világ minden részébe. A Magyar Nemzeti Bizottmány természetesen szintén meghatározott helyet kapna a Ligában. Ami pedig a “vezérkeresést” illeti, Írja Kállay, hagyjunk fel azzal. Ha van, illetve lesz mihez, akkor lesz az is! Mindent meg kell tennünk, mert a tétlenség árulás. Otthon az életveszélyben és állandó nyomorúságban számítanak reánk, akik itt biztonságban élünk, stb. stb. Nem tudjuk, hogy a drámai hangú felhivás milyen hatást keltett a második világháború után emigráltak alaposan széttagolt táborában. Nem tudhatjuk azt sem, hogy bárhonnan meginduló kezdeményezésre is meg volna-é a hajlandóság bennük a minden hátsó gondolat nélküli együttműködésre. Azt azonban merjük állítani, mert volt rá precendensünk, hogy ha az Amerikai Magyar Szövetség alkalmas lélektani időpontban országos gyűlésre hívná meg Magyar-Amerika egyházait és egyleti társadalmát, azt minden valószínűség szerint a siker reményében tehetné meg. A genfi tárgyalások “nesze semmi, fogd meg jól”-ja ugyan egyelőre bizonyos kiábrándulást vagy legalább is el- szomorodást okozott, ez az intermezzo azonban nem befolyásolhatja azoknak a törekvéseit és munkáját, akiknek lelkében ott ég az uj, szabad és független Magyarország vágya. És itt talán leírhatjuk azt is, hogy ez a mi itteni magyarságunk: revíziós magyarság, amely a maga erre vonatkozó véleményét és meggyőződését soha véka alá nem rejtette. Akkor sem, mikor erről hallgatnia okosabb lett volna. De nem becsületesebb. KIVÁLÓ FIATALOK Örömmel olvastunk napi és hetilapjainkban számos híradást magyar fiatalságunk kitűnő teljesítményeiről. Ezekből csak néhányat említhetünk itt, mint olyanokat, akik különösebben is közel állnak hozzánk. Elsőnek Kovács Gyula István trentoni fiatal testvérünket vesszük, aki az Indiana Universitytől kapta meg bölcsészeti doktorátusát. A kiváló fiatalember már előzőleg is tanított a Toledo Universityn. Jelenleg katonai szolgálatra vonul be, de annak teljesítése után helye biztosítva van az egyik legjobb egyetemen. Másik jeles fiatalunk Béky Glória, Béky Zoltán főesperes leánya, aki most fejezte be tanulmányait a New Jersey State Teachers Collegeban, ahol a test- nevelési szakot végezte el s mint ilyen azonnal tanári állást is kapott a Trentoni High Schoolban. A harmadik kitüntetéssel végzett fiatal diáklány, Sziráky Veronika, ő az Akroni Egyetemen szerezte meg a vegyészeti oklevelet a legmagasabb kitüntetéssel, amit egyetemi hallgató kaphat. Teljesítménye annál kimagaslóbb, mert csak alig pár éve él Amerikában, ahová szüleivel együtt vándorolt be. Édesapja Sziráky Endre, az egyik akroni szanatórium orvosa, édesanyja pedig könyvtári tisztviselőnő. Jól esik nekünk, ha amerikai magyar fiatalságunk sikereiről esetenként hirt adhatunk. Mindig szívesen tesszük, ha arról valahol olvasunk vagy bárki azt velünk levélben közli. VAK MAGYAR TUDÓS A New York Times egyik számában hosszabb fényképes méltató cikk jelent meg Németh Ábrahám, magyar származású, vak tudósról, akit a Detroit University hivott meg mathematika tanárául. Németh mindössze harminchat éves s eddig a Manhattan College számtan instruktora volt. Első diplomáját lélektanból szerezte meg a new yorki Columbia Universityn, majd a mathematikára tért át. Felesége segítségével küzdötte le vakságával járó nehézségeit úgy, hogy ma már az ország első mathematika tudósi között emlegetik. Olvasni természetesen csak a vakok által használt Braille-rendszer szerint készült könyveket tudja. Jellemző rá, hogy ezt a rendszert már idáig is több értékes találmányával tette tökéletesebbé. MAGYAR SIKEREK Hatalmas közönség-sikere volt Washingtonban “Az Emberiség családja” cimü remek fényképgyüjtemény- nek. Napokon keresztül sorban álltak az emberek a kiállító muzeum kapuja előtt. A gyűjtemény az ember életét mutatja be különböző korokban és helyzetekben.
