Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG '7 Hosszú évek munkájával állította össze a világ leg­sikerültebb fényképeiből Edward Steichen. A félezer­nyi képről egy 192 oldalas albumot is vásárolhat a közönség. Szinte szokva vagyunk hozzá — hál’ Isten­nek — hogy az ilyen művészi kiállításokon mindig találkozzunk magyar nevekkel. Itt is igy volt. A látogatót Bordy Mária hatalmas képe fogadja már a bejáratnál. Szász Zsuzsa gyermekarcképeivel tűnik ki. Besnyő Éva egy varrónőt örökített meg. Brassai, Capa Robert és Halász Ernő képei is méltán keltettek fel­tűnést. A fővárosi bemutató után a gyűjteményt több helyen kiállítják Amerikában, aztán pedig bemutatják Európában is. NE RESTÜLJÜNK Amint tudvalevő, az Amerikai Magyar Szövetség, amely hivatalánál fogva mindig elölj árt ott, ahol az egyetemes és örök magyar értékeket előmozdítani és szolgálni kellett: a közelmúltban egy millió aláírás összegyűjtését indította meg. Célja ezzel az, hogy az óhaza felszabadítása érdekében ezeket az aláírásokat a legilletékesebb helyre juttassa el, mint a magyarság kívánságát, amit azonban a megértő amerikaiak is támogatnak. A genfi tárgyalás csak kezdete volt egy olyan folyamatnak, amit nyilvánvalóan további kísér­letek követnek, ősszel ül össze a külügyminiszterek tanácsa. Hogy ennek eredménye mi lesz, senki sem tudhatja. Kell azonban, hogy minden ilyen kísérletnél ott legyen a magyarság emlékeztetője. Impozáns me- mentója. Ne restüljünk meg tehát az aláírások szor­galmas gyűjtésében. Néhány szó a gyárban, hivatalban vagy bármilyen munkahelyen hamarosan eredményez­het egy millió vagy még több aláírást is. Nem sokára megkezdődik a jövő évben esedékes elnökválasztási kampány is. Mindnyájan tudjuk, hogy ilyen időkben igenis van súlya a tömegmegmozdulásoknak. Tegyünk ki magunkért ezen a téren is. VÁLASZ A FEHÉR HÁZTÓL Az előbbi üggyel kapcsolatban hadd említsük itt fel Béky Zoltán főesperes, vezértestületünk tagjának azt a drámai erejű egyéni levelét, amit a genfi kon­ferencia előtt Eisenhower elnökhöz intézett. Mind napi, mind pedig hetilapjaink nagy része közölte ezt a le­velet, amelyben főtiszteletü Béky emlékeztette az el­nököt 1950-ben tett ama Ígéretére, amit a vörösök által leigázott nemzetek felszabadítására vonatkozólag tett. A levél eljutott rendeltetési helyére s válasz is érkezett olyan, amiből kitűnik, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya hivatalosan ma is saját érdekeinek is tartja a rabnemzetek felszabadítását. Idézzük a vá­laszból: “Az elnökre mély benyomást gyakorolt a ma­gyarság ügyében irt levele. Dokumentumai áttétettek a Külügyminisztériumhoz, hogy az Ön ajánlatait te­kintetbe vegyék a Négy Hatalmi konferencia előtt . . . Az Egyesült Államok nem fogadja el a keleteurópai népeknek rabszolgaságban tartását, . . . hanem arra törekszik, hogy ezen a területen a népek szabadsága és függetlensége visszaállittassék.” — íme komoly vá­lasz egy komoly levélre. Egy millió aláírással küldendő levél maradhatna-é érdemi válasz nélkül?! Gyűjtsük az aláírásokat az alá a levél alá. Gyorsan. Sokat. FEJEDELMI FOGADTATÁS Alighanem csak a fejedelmi jelző fejezi ki méltó­képen azt a hatalmas arányú fogadtatást, amiben Akron város közönsége részesítette a kínai hadifogságból visszatért ifj. Kiba István magyar testvérünket. Az Akroni Magyar Hírlap részletes tudósítása szerint 65,000-re tehető azoknak a száma, akik a Kiba tisz­teletére rendezett diszfelvonulást végignézték. Ennek végeztével pedig 300 terítékes diszbankett volt, amit Nt. Kovács István, a Kiba család egyházának lelké­szének imája nyitott meg s a város polgármestere vezetett le. Három nagy asztalnál foglaltak helyet a fiatal repülő népes családjának tagjai. A család ere­detileg West Virginiában élt, ahonnan 1945-ben, az ünnepelt repülő 13 éves korában telpedtek át az ohioi Akronba. Az ünneplés alaphangját Ayres kongresszusi képviselő leányának beszéde adta meg. “Vörös Kina nem tudta összetörni azokat az ideálokat — mondotta — amik benned éltek: a bátorságot, reményt és erőt, ami téged hazahozott.” Berg polgármester a rengeteg más üdvözlet és ajándék mellett azt a díszes prokla- mációt adta át Kibának, amivel a város vezetője au­gusztus 16-ikát “Steve Kiba Day”-nek nyilvánította. Ezeken a sorokon keresztül mi is testvéri “Isten: Hozott”-at mondunk a derék magyar katonának. KARDOSS GÉZA Az Indiana állambeli South Bend-en augusztus 6-án, hatvanhét éves korában hosszas bénultság után adta vissza lelkét Teremtőjének Kardoss Géza, a ma­gyarországi színművészet egyik legismertebb egyénisége. Az ősi református családból Tiszacsegén született mű­vész, a mi tudomásunk szerint, annak idején a leg­fiatalabb színész volt azok között, akiket a budapesti Nemzeti Színház tagjául hivott meg. Innen kapta meg azután a debreceni Csokonai Színház direktorságát, amit hosszú időn keresztül kiválóan töltött be. Hit­vestársat is Debrecenből választott, a város legismer­tebb “civis” családjának leányát véve feleségül, akivel 37 évet élt boldog házasságban. A második világháború őket is hontalanokká tette. Németországi menekült tá­borból kerültek egyetlen leányuk, vejük s unokájukkal South Bend-be, ahol azonnal bekapcsolódtak a magyar egyházi és társadalmi életbe s annak megbecsült tagjai lettek. Tekintélyes vagyonukból semmit át nem men­tettek az uj hazába — a családi biblián kívül. Ez volt erősségük a megpróbáltatások közepette, amiként csak ez maradt vigasztalójuk mostani gyászukban. Kardoss Géza elhunytéval a magyar művészvilág egy rendkívül tehetséges, érdekes és rokonszenves egyéni­séggel lett szegényebb. A SZÉCSKAY CSALÁD ÜNNEPE Szécskay György, az ismert amerikai-magyar költő és hitvese sz. Dobos Amália augusztus 20-án ünnepel­ték boldog házasságuknak 50. évfordulóját. A családi ünnep nem maradt meg a szükebb familiáris keretek között, amennyiben részt kért és részt vett abban első­sorban a Pittsburgh környéki magyarság, de még szé­lesebb körben mondhatjuk egész Magyar-Amerika. A Szécskay házaspár félszázados amerikai közéleti szerep­lése ugyanis a legszélesebb körökben ismert és mél­tányolt teljesítmények közé tartozott a múltban s tar­tozik még ma is. Ott vannak ők mindenütt, ahol magyar megmozdulás van s, ahol munkára van szük­ség, ott az elsők a jelentkezéssel. Ezt ismerte el a jubileum közönsége megjelentésével s erről tett tanú­ságot az ország minden részéből érkezett üdvözlő levél. A köszöntők között ott voltunk mi is és e sorok által külön is küldjük számukra jó kívánságainkat. Ad multos annos!

Next

/
Thumbnails
Contents