Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Second class mail privileges authorized at Pittsburgh, Pennsylvania.” HOZZÁSZÓLÁS Nagy Ferenc cantoni lelkész cikkéhez Egyesületünk elnöke julius 10-iki dátummal az alábbi levelet kapta: Tisztelt Elnök Ur! Ismerve Elnök Urnák velünk, menekültekkel kapcsolatos igazi keresztyéni lélekből és magyar szívből fakadó megnyilatkozásait, szinte szégyenkezve küldöm mellékelt Írásomat, mert úgy érzem, hogy őszinte bánatot okozok vele Elnök Urnák, olyan bánatot, mint amilyent én, éreztem, amikor megírtam. De szükséges volt megtennem. Szeretném, ha feljajdulásom nem pusztába kiáltó szó lenne, mint a többi sok magyar fájdalom s Elnök Ur annak helyt adna a Testvériségben olyan jogon, amilyenen a sérelmezett kijelentések helyt kaptak. De ha Elnök Ur annak leközlését általam nem ismert okokból célszerűtlennek vagy Egyesületünk szempontjából nem kívánatosnak tartaná, úgy arra kérem, szíveskedjék a megfelelő módot megtalálni sérelmeink orvoslására. Vagyok tisztelettel: Cleveland, Ohio. Dr. Mészáros Sándor. A levélhez mellékelt hozzászólást — egyelőre minden kommentár nélkül — készséggel közöljük a következőkben: A Testvériség 1955. júniusi számában “Hozzá Szólok” címen azt Írja a szerző: “az utóbbi nehány esztendő alatt megengedtük azt, hogy más országos egyletek kivegyék kezünkből a haladás zászlaját.” Nem tudom, mennyiben van igaza a szerzőnek, de ha igy van, még nagyobb aggodalommal kell a jövő felé tekinteni, hogyha Egyesületünk hivatalos lapjában a testvériség keresztyéni fogalmával teljesen ellentétben álló olyan kijelentések, megállapítások kapnak helyet, mint amilyet a szerző tesz cikke ezutáni bekezdésében, ahol azt Írja, hogy: “Vannak közöttünk — nemcsak az arrivék, hanem az újabb bevándorlók is — akik nyelvtani és stilisztikai perfektummal Írják és beszélik a magyar nyelvet, de akik amerikai magyar népünk számára a nullánál és a holt tengernél is kevesebbet jelentenek.” Ha nem is ilyen súlyos, de ehhez hasonló kijelentést többször olvastam az uj bevándoroltakkal kapcsolatban úgynevezett “haladó szellemű” politikai lapokban, de egyesületi értesítőkben, vagy más felekezetek lapjaiban sohasem. A Testvériséget, amint a szerző is említi, többnyire bibliás emberek olvassák. Nem kell bibliás embernek lenni csak magyarnak, a protestáns szabadságharcokban testvérekké fort őseink méltó utódainak, hogy sziveinket döbbenet és mélységes bánat töltse el, mikor ilyeneket olvasunk. Ismerve az Amerikai Magyar Református Egyesület áldozatos munkáját visszaemlékezve azokra a törekvésekre, melyeket a különböző menekült táborokban hitükért, magyarságukért sínylődő honfitársaink megmentéséért tett — mondhatnám felekezeti hova- tartozandóságra tekintet nélkül — merem hinni és remélni, hogy az Elnök Ur és a vezetőség, illetve szerkesztőség tagjai ezzel a szomorú megállapítással nem értenek egyet, az Egyesület jogi képviselője pedig ezt még az uj bevándorolt egyesületi tagokkal szembeni köteles ügyfél-hüséggel sem tartja összeegyeztethetőnek s ez csak Mindnyájuk figyelmét elkerülve juthatott bele szeretett lapunkba. Keresztyéni lélekkel s magyar szívvel szeretném feltételezni a szerző jóhiszeműségét és azt, hogy sajnálatos stilisztikai tévedés történt részéről, de ennek a lehetőségét Önmaga kizárja, mikor az általa megvetettek, nullával egyenlők másik csoportját — jó magyar nyelvezete ellenére — “arrivéknek” nevezi, ahelyett hogy a megfelelő magyar szót használná, hogy azok is megérthessék, akikre ez vonatkozik, s ne gondolhassa senki, hogy az arrivék deáknyelven szintén valamiféle uj bevándoroltat jelent, akiket egyesek egyelőre még felelőtlenül bántalmazhatnak. Hivatkozom arra, hogy ezek az újabb bevándorlók az eddig eltelt 5-6 év alatt, nemcsak az Amerikai Egyesült Államoknak váltak hasznos és értékes tagjaivá, polgáraivá, amint azt az illetékes amerikai hatóságok többször kinyilatkoztatták, hanem az amerikai magyar Egyháznak is. Annak munkájában lehetőségeik szerint igen sokan résztvesznek s azt szerény tehetségüknek megfelelően támogatják. Krisztusban testvér, vérségben rokon, hazát, szülőt, hivatást vesztett, derékbatört életű magyar protestáns menekültek kitől reméljenek segítő jobbot s védelmet az ide is utánunk lopakodó gonosszal szemben, ha nem a “Magyar Egyházaktól”, azok lelkészeitől s nagy családunktól a Magyar Reformátu Egyesülettől. Ha a családanya a család tagjait gyermekeiként szereti s azokat testvérekké neveli, akkor azok úgy eggyéforrnak a megváltói örök szeretetben, hogy sem
