Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
10 TESTVÉRISÉG SZÉPIRODALOM LÁTOMÁSOK Ez új életből vissza vágyunk Régi boldog szép Édenünkbe, Hol az élet édes szerelmét Szívünk áldott békében űzte. Ott helye volt szabad szavunknak, Nemes tettünk versenyre buzdúlt, Ma élet megy rá ezer számra, Ha felzúg a példát adó Múlt. Ott nemzeti létünk virágzott, Népünk növelte földi kincsét, Ma ármányos hitetlen zsarnok Szorítja ránk pogány bilincsét. Ott szellemünk szabadon szárnyalt, Hitünkben is csudáltak minket, Ma pusztítják s börtönbe csukják Legjobb, leghívebb hőseinket. Akkor hazánk egész határát Isten alkotta bérc övezte, Ma összetörve, szerte tépve Rablók ütnek vásárt körötte. Dühökben vak, csalárd hatalmak Bennünk saját sírjukat ásták, Nem látták meg védő erőnkben Az ősi, hősi világ-bástyát. De jön egy kor, szent és magasztos, Mely a múltak bűnét belátja, S egy látomásos szép világnak Egész hazám lesz Atlasz-válla. Akkor régi határainkon Végig vonúl majd Isten újjá, Nyomában jár egy lángeszű hős, S hazánk dicsőbb lesz, mint a Múltja. Szabó László. ISTEN TENYERÉN Irta: Szabóné Lévay Margit Mikor a legszebb születés napi ajándékot kaptam a fiamtól, az öröm mellett aggodalmat is éreztem. Mert nem drága ékszer volt az ajándék. Sokkal értékesebb: Első osztályú jegy Honoluluba és vissza. A fiam azt kívánta, hogy az egész útat repülőgépen tegyem meg, ami hatnap helyett csak egynapba kerül. De mielőtt megvette a jegyeket, az én nézetemet is tudni akarta. Az egynapos útra öröm töltötte el a szívemet, hogy 24 órán belül viszont láthatom a fiamat családjával együtt; azonban a légi útra gondolva idegesen kezdett kalapálni a szívem. Tehát csak arról lehetett szó, hogy San Franciscóig vonaton és onnan hajón tegyem meg az útat. Hajón!? dobbant rá nagyot a szívem. Emlékszel milyen nagybeteg voltál, mikor Fiúméból New Yorkba hajóztál? A Gibraltári szoroson túl az egész útat ágyban töltötted. Igaz, bólintottam rá. De az Adrián éppen úgy élveztem az útat, mint a testvérem és az Édesanyám. Hátha a Pacific tengeren is olyan élvezetes útazásom lenne. Hiszen a vizük is egyformán zöldbe játszó kék; hátha hullámaik is egyformán békések és ezek is csendes ringa- tással viszik hátukon a hajót. Ringatással!? — szédültem még a gondolatra is. Nem, nem mehetek hajón. Még rajta se vagyok és máris szédülök. Ketté törtük fiammal a “wishing bone”-t, a kívánság szerencse-sarkantyúját, s a szárazföldi útat vonaton, a tengeri útat repülőgépen tettem meg. Repülőgépen!? Nem. Az Isten tenyerén. San Franciscóban a nászomék vártak rám és egynapot náluk töltöttem. Másnap, péntek este, mielőtt elhagytuk otthonukat, egy csendes percben, szobám magányában üzenetet vettem az én örök útitársamtól: a Bibliámból. “Ne félj! békesség néked, légy erős és bizony erős!” szólt az üzenet. (Dániel 10:19.) Ami kevés szorongás még a szívemben volt, mint hópehely szállt tova s felolvadt a megkönnyebűlés örömében. És teljesen felfrissült érzésekkel készülődtem az előttem még ismeretlen légi útra. Hawaiiba útazásnál nemcsak a megérkezés vidám, hangulatos, hanem az elindúlás is az. Hawaii zenekar játsza az édeskésen mélabús, szerelemre szemérmesen csalogató melodikus dalokat . . . S ezeknek andalító élvezetében végezzük az indúlás előtti hivatalos aktusokat, és észre se vesszük, hogy túl a búcsúzáson, kendő lengetésen, már emelkedik velünk, kiterjesztett acél szárnyakkal a gépmadár és biztos íveléssel szállunk fel a magasba . . . Még egy utolsó mosoly-váltás és már csak a mosolyuk van velem. Pillanatokig még gyönyörködöm a villany-árban tündöklő San Franciscóban, a Golden Gate ismert szépségeiben, bár az éji ragyogásban csak képzeletben láthattam, visszaidézve a húszas évek emlékeit, mikor délutánokat elidőztünk a Golden Gate parkban ... és máris a csendes óceán felett- repülünk . . . Először, mint egy óriás tükröt láttam alant a tengert, amint visszatükrözte fényben ringva Nyugat Gyöngyét: San Franciscoi Aztán mindig sötétebb lett alattam a távol . . . Megváltozott a kép. Az alólról tündöklő villanyfény-árt elnyelte a sötétség. De annál tündöklőbben ragyogtak egész közelségben a csillagok. Megnagyobbodva láttam a Tej útat, csillagpántlikás, sziporkázó csíkjaival. És a Hold olyan közelről világított rám, hogy azt hittem, ha kinyúlhatnék az ablakon, elérném a kezemmel.
