Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 13 SZIKLAY ANDOR KOSZTA MÁRTON ESETE . (Kilencedik folytatás) A Ház ezt a maga részéről megerősítette és így 1854 augusztus 3-án, tehát egy évvel, egy hónappal és egy nappal a szmirnai incidens megtörténte után, “üzenet érkezett az Elnöktől, mely szerint jóváhagyta és aláírta...a Ház 7. sz. határozatát Duncan N. Ingraham parancsnoknak szóló emlékérem kiadatásáról.” Most tehát, Ingraham szmirnai szavait idézve, “a toll urai” végre “a szó urai”-tól is támogatást kaptak; büntetés helyett kitüntetéssel zárult a kapitány életének ez a felejthetetlen fejezete. INGRAHAM VISSZATÉR Ott hagytuk el Ingrahamot és Kosztát, hogy: az osztrákok kiadták rabjukat a francia főkonzulnak. A főkonzul levétette Koszta láncait és a szmirnai francia kórház egyik kényelmes szobájában helyeztette el őt. A megegyezés szerint addig kellett ott maradnia, amig az Egyesült Államok és Ausztria között az ügy végső elrendezést nyer. Nem sokkal később Ingrahamot és hajóját egyiptomi vizekre Alexandria közelébe, rendelték. Amikor az alexandriai kikötőbe érkezett, hatalmas tömeg fogadta, harangzúgás és diszlövések közepette. A városi színházban díszelőadás volt az amerikai hajóskapitány tiszteletére. Amikor a számára kijelölt páholyban megjelent, valóságos királyi vendég gyanánt fogadták; a közönség felállva, tapssal, éljenzéssel üdvözölte a nagy amerikai lobogóval feldíszített páholyban meghatottan álló kapitányt. Igazi ünnepeltetése azonban még csak akkor kezdődött, amikor végre visszaérkezett Amerikába. Megérkezése pillanatától kezdve áradt felé a tömegek lelkesedése, melyet barátai szerint “hálásan, de zavartan fogadott.” Tizezrek várták minden nagyobb városban, a délkarolinai Charlestonba vezető utján. 1853 szeptember 29-én díszvacsorát adtak tiszteletére a new yorki Metropolitan Hall-ban. A rendezőbizottságban számos volt Kossuth-tiszt is helyet foglalt, köztük Mészáros Lázár tábornok, volt hadügyminiszter, — aki később, 1858 végén, lett amerikai állampolgárrá, — és Asbóth Sándor, Kossuth volt adjutánsa, a későbbi amerikai tábornok és az Egyesült Államok argentínai követe. 20 A díszvacsora, a Herald-Tribune tudósitása szerint, “nagy esemény volt. Több, mint 5000 ember, benszülöttek és fogadott polgárok egyaránt, bevándoroltak és politikai menekültek vegyes tömege, ünnepelte a St. Louis parancsnokát, a bátor férfiút, aki megvédelmezte az idegen országban Amerikától, fogadott hazájától, segítséget kérőt. Eljöttek, hogy kifejezzék csodálatukat Ingraham kapitány személye iránt és hogy hazafias elismerésüket nyilvánítsák a szmirnai kikötőben végrehajtott cselekedete fölött.” “Már 7 óra körül kezdett megtelni a terem. Minden helyet elfoglaltak félnyolcra. Akik később érkeztek, kénytelenek voltak a terem különböző részeiben ácsorogni, vagy az ajtók melletti szűk helyet betölteni. A karzatok színes látványt nyújtottak: magyarok, olaszok, franciák, kreolok foglalták el, hölgyeikkel. . A színpad jobbszélén az amerikai lobogót helyezték el. Mellette az olasz republikánusok zászlaja állt, utána pedig a kubai egycsillagos zászló. A szónoki emelvény mögött két lobogót tűztek a falra s ezeken a következő feliratok voltak: ‘Polgári Szabadságot és Vallási Függetlenséget az Egész Világon !’ — ‘Igényt tart ön az Egyesült Államok védelmére? Meg fogja kapni! Ingraham, Smyrna, 1853 julius 2.’ Számos bosszú és lelkes szónoklat hangzott el, a sokaság tapsvihara mellett. A nép ekkor már végleg eldöntötte a maga részéről, hogy helyes volt, hogy a ‘gőgös Ausztria’ alaposan ‘megkapta a magáét’ és hogy Amerika első Ízben fizikai erő latbavetésé- vel diplomáciai sikert aratott. Ekkor azonban még mindig a mérlegen volt az ügy hivatalos és technikai rendezésének kérdése; a kongresszusi vita meg sem kezdődött.” Ingraham végül is visszatért szükebb hazájába, Charleston városába, de még 1854 nyarának végén is érkeztek hozzá a nép elismerésének jelei. Többek közt Amerikába érkezett egy Richard H. Winslow nevű angol, aki az angliai munkásság ajándékát hozta Ingrahamnak: egy kettősfedelü aranyórát, mahagóni tokban, melyet filléres adományokból vásároltak. A következő feliratot véset- ték az aranyórára: “Ingraham kapitánynak többezer angol munkástól, elismerésként Koszta magyar menekültnek az osztrák hatóságoktól való megmentéséért. 1854 április.” 20 Ilyen s hasonló rendkívüli amerikai magyar karrierekre nézve a legérdekesebb forrásmü Vasváry Ödön kiváló történész munkája: “Lincoln’s Hungarian Heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865.” (Washington, D. C., 1939; The Hungarian Reformed Federation of America.) — Magyaroknak az amerikai diplomáciai és konzuli szolgálatban elért sikereivel “Society of the Washingtoni” c. cikkem foglalkozik az American Foreign Service Journal 1952 áprilisi számában. (23. o.)
