Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 11 AZ ANYASZÍV Egyszer egy legény az eszét vesztette, — Haliga csak, hallga! — Egyszer egy legény az eszét vesztette, Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette. Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat, — Haliga csak, hallga! — Küldte az asszony: Menj, öld meg anyádat, És hozd el a szivét ölbeli kutyámnak. Ráállt a legény, hazament . . . megtette . . . — Hallga csak, hallga! — Ráállt a legény, hazament . . . megtette . . . Megölte az anyját s a szivét kivette. Hát a mint vinné futva, iramodva, — Hallga csak, hallga! — Hát a mint vinné futva, iramodva, Felbukik és a szív elgurul a porba. És a mint gurul . . . egyszer csak fennszóval — Hallga csak, hallga! — És a mint gurul . . . egyszer csak fennszóval lm hallja a legény, hogy a szív megszólal. Megszólal a szív, sírva panaszosan — Hallga csak, hallga! — Megszólal a szív, sírva panaszosan “Jaj! — Nem ütötted meg magadat, fiam!” Kiss József. melyről a bélyeg most készült. Nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy némely türelmetlen habs- burgisták még ezt a bélyeget is arra szerették volna felhasználni, hogy royalista irányzatuk és álmaik látszatába keverjék amerikai magyar szövetségünket s azon keresztül az egész amerikai magyarságot. Megfeledkeznek ezek a jó urak nemcsak arról, hogy az alkotó művész vitathatatlan joga díszítő motívumainak szabad megválogatása, hanem arról is, hogy a világ leghatalmasabb köztársaságának vendégszeretetét és szabadságát élvezvén, enyhén szólva, ildomtalan reakciós- restaurációs érzéseiket akként kifejezésre juttatni, hogy a köztársasági államformát a királysággal szemben végzetes következményekkel járó eltévelyedésnek bélyegzik. Tulbuzgalmukban egyesek elmentek egészen odáig, hogy azt állítják, miszerint még Kossuth sem “merte” levenni a cimerpajzsról a koronát, mi tehát radikalizmusunkban tulmentünk még Kossuthon is és egyenesen Rákosi malmára hajtjuk a vizet. Az elsőt megcáfolandó egyik hetilapunk épen mostanában közölte le két eredeti Kossuth-bankó metszetét, amelyiken bizony nincs ott a korona, de nem található, az a 48-as honvédek sapkarózsáján sem, lévén azon egy kard, mely a nemzet függetlenségéért és szabadságáért folytatott harcot és egy koszorú, mely a győzelem reménységét jelképezi. Nos, ha mi — amerikai magyarok — választás elé állíttatunk, inkább választjuk a kardot, mint a magyar nép jövendőéért és szabadságáért folytatott harc jelképét, mintsem egy jogilag ugyan szépen indokolt, de a külföld szemében kevésbbé érthető tan szimbólumát, a koronát, mely emigrációs értelmezésében kezd veszedelmes disintegráció okozója s az igaz keresztyénség- gel össze nem egyeztethető bálvány-fétis lenni. A korona: a hatalom áhitozása, a kard az önfeláldozó szolgálat kifejezője. Nekünk az utóbbi rokonszenvesebb. — Kováts Mihály is azáltal dicsőült meg. — Ami pedig a Rákosi malmára hajtott vizet illeti, az a vád olyan ostoba, hogy arra igazán nem érdemes szót vesztegetni. Szövetségünk és annak irányitói ebben a vonatkozásban már akkor világosan kinyilatkoztatták a vörös diktatúrát elitélő álláspontjukat, mikor a ma hangoskodók még valami német erdő zugában bújtak meg. ők tudják miért?! Ezzel aztán pontot is teszünk erre a kérdésre. Borshy Kerekes György. KORONA ÉS KARD Ismerjük a magyar nemzet történelméből a korona és kard mondáját, melyben az egyik árpádházi herceg jól helyezett csapdával kapcsolatban, az elé a dilemma elé állíttatott, hogy legbensőbb vágyának elárulásaként választania kellett az elébe helyezett két szimbólum között: korona vagy kard? A hatalom vagy a nemzetért folytatandó küzdelem? Uralkodás vagy szolgálat? Ez a történet elevenült fel emlékezetünkben, amikor néhány felemás-lelkületü sajtótermék handa-bandá- zását olvastuk amiatt, hogy az Amerikai Magyar Szövetség néhai vitéz Kováts Mihály ezredes emlékére kiadott bélyegét diszitő cimerpajzsról hiányzik a korona. Eltekintve attól, hogy a szimetrikusan elhelyezett amerikai cimerpajzson sincs ott a hatalmat jelképező sas s igy minden értelmes ember előtt világos lehet, hogy a pajzsok csupán diszitő motivumként szerepelnek és nem hivatalos állami címerként alkalmazta Finta Sándor szobrászművészünk az eredeti reliefen, BÖRTÖNBEN HALT MEG A Y. M.C. A. ÓHAZAI APOSTOLA A napokban érkezett megerősítése annak a hírnek, hogy Pógyor István, a magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület, angolul Young Men’s Christian Association országos főtitkára a börtönben, “szívbajban” meghalt. A Vasfüggönyön át lassan jár a posta s az első gyászhír még januárban kelt, de ellenőrizni akartam s most kaptam meg a megerősítést. Pógyor Pista 52 éves volt. Bereg megyében született s iskolái elvégzése után egy kis ideig banktisztviselő volt. Azután megismerkedett a YMCA-vel. Aktiv lett s nemsokára úgy érezte, hogy helye az ifjúsági munkában van. Elhatározását életének erre való felajánlása követte. KIÉ — titkár lett. Egy évet Németországban töltött YMCA titkárképző iskolában, majd Springfield College-ban (Massachusetts állam), Spring- field városában tanult egy évet. Visszatérve Magyar- országra megválasztották a KIÉ nemzeti titkárává s attól kezdve lelke és mozgatója volt ennek a nagyszerű intézménynek, amely az ő idejében az egyházi
