Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 9 Kováts ezredes indulója* Fel, diadalra Keljen a nap! Dobogjon a föld is a Magyar alatt! Ropogjon a rézdob Zengjen a kürt, Szállj ki a sirból Ezredesünk! Szellemed árnya Hős vezetőnk, Isteni forrás Ősi erőnk. Halld! diadalra Tombol a ló, Pattog a dal, meg az Ős lobogó; Hinti ezüstjét Éjjel a hold, Kél az Igazság, Támad a holt: “Fel, csatasikra Hű magyarok! Kél a Dicsőség, Napja ragyog. Érckezeinkben Lángol a kard, Nagy diadalra Gyújtom e fajt. Egy a mi szivünk, Egy a karunk, N agymagy arország, MINK akarunk!” Szabó László * Kováts Mihály ezredes hősi halálának évfordulója alkalmából hozzuk Szabó László költeményét. KOVÁTS EZREDES* Géniusszát szivébe oltsa Ezerszer ma minden magyar, Mikor hitének tiszta gyolcsa Annyi siralmat, gyászt takar, Az ellent majd ha futni látjuk, Kardja villáma lesz az átkuk. Kiszáll sirjából majd a vérző Kováts ezredes, a huszár, Előtte szent hazáját védő Bujdosók serge szalutál, Kárpátokon a régi szűzi Ős zászlóját hősen kitűzi. Az Unió szellem alakja Védelmi jogra nyújt kezet, Hogy viszonzó lelke hatalma Gyógyítsa be a nagy sebet, Mit karvalyok kegyetlen karma Marcangolón hasított rajta. Hadak Utján csillag-sereggel Felriasztja Csaba királyt, Ki nagy, végső csatára nyergei S bitorlókra halált kiált, Mig rajtuk dong a végenyészet, Édes hazánk nagy és egész lett. Egész, szabad, megoszthatatlan, Jövőbe fénylő védelem, Népek szive, szent, halhatatlan, Mely nemes gyümölcsöt terem, S minden nemzet büszkén kiáltja, Hogy ő e nép kebel-barátja. Homályából hős századoknak Zengő szivünkre lovagol, Büszkeségünk zászlót lobogtat, Feszült figyelmünk ráhajol, Tombol nyeritő nyalka ménje, Hogy gazdája jussát kikérje. Bánat, nyomor, csapás ha hát sok E meggyalázott nemzeten, Támadjanak huszár Kovátsok, És szelleme köztünk terem; Magyar nem lehet gyáva birka, Ki egykor a Tejutat bírta. Levert szabadság vére, kínja Űzte az Ezredest ide, Győzelmesen hogy itt kivívja, Miben Túl megrendült hite, Hogy e hon, ha szabaddá vállott, Megváltsa a szolga világot. Az a Tejut miénk ma is még, Ha lángol bennünk tetterő, Öleld kebledre hősöd ismét, Légy hozzá méltó s vakmerő; Az ég-harag csak egyet vág át: A meghunyászkodót s a gyávát. Kardja előtt, mert hős magyar volt, Pulaszki hódolt meg dicsőn, Bámulatra költé Washingtont, Kinek lovas eszménye lön, Hős életét szentté avatta Charleston véres hantja, lantja. Charlestoni mezők virága Suttogja a huszár nevet, Lóra pattan hős szellem-árnya S illat, szinpompa ránevet, Elbűvölő varázs-meséül Egy szabad nép leikébe szépül. Huszár nevünk fennen ragyogjon, Rémítsen mint a fergeteg, De a virágos béke-ormon Legyen nagylelkű hős gyerek . . . Csengje, suhintsa hát a penge: Mindenkinél nagyobb a Lelke! Szabó László * Az amerikai függetlenségi háborúban hősi halált halt (1779. Május 11.-én) Kováts Mihály ezredes halálának 175. évfordulója alkalmából hozzuk Szabó László díjnyertes ódáját. (Sz)
