Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
8 TESTVÉRISÉG — No, most már nekünk is “le is ut, fel is ut.” A száraz, keszeg asszony szinte kivirágzott, megfiatalodott és a szája körül is eltűnt az a kemény vonás. Úgy viselkedett, mint a halál- raitélt, akivel közölték, hogy kegyelmet kapott, vagy méginkább úgy, mint az ostromlott vár parancsnoka, amikor megérkezik a felmentő sereg. — Aztán mikor költözködünk? — kérdezte ébredező érdeklődéssel öreg Tóth István. — Azt még nem tudom — felelte az asz- szony — de délben itt lesz az uj gazda, az majd megmondja. Az öreg Tóth éppen a hátsó kertben búcsúzott a gyümölcsfáitól, amikor a Sajó kutya éktelen lármájából megállapította, hogy vendég érkezett. — No, itt az uj gazda — gondolta szomorúan és amikor megindult a ház felé, szinte félhangosan mondta magának: — Essünk túl ezen is! Mikor belépett a konyhaajtón, először nem látott senkit, csak az asszony sürgött-forgott a tűzhely körül. De az asszonyon aztán volt látnivaló elég. Az öreg Tóth meghökkenve állt meg az ajtóban. Mi történt ezzel az asszonnyal! Hiszen ez tiz esztendővel fiatalabb lett reggel óta! Az arca piros, mosolygó és a szája körül hire-hamva sincs annak a kemény, keserű vonásnak. Beljebb lépett a konyhába és megindult a szoba felé, de megint meg kellett állnia... Öreg Tóth István és fia álltak szemben egymással. Ekkor látszott meg, hogy milyen erős ember az öreg Tóth István. Egy arcizma sem rándult meg, csak a szeme villant egyet és a bajsza mozgott veszedelmesen. Legyűrte magába az indulatot, a szeretetet és az örömet. A gyerek előtt nem akart most már sem keménynek, sem ellágyultnak látszani. Apa és fia egy darabig mereven néztek egymás szemébe. Végre is a fiú szólalt meg. — Engedje meg apám, hogy a feleségemet szeretetébe ajánljam. Kissé városias mozdulattal hajolt meg az apja felé és akkor előlépett mögüle Szürszabó Veronika. Az öreg Tóth is megmozdult végre. Nem volt ebben a mozdulatban sem elutasítás, sem megbocsátás, csak nagy-nagy lemondás. — Későn jöttetek fiam — mondta csöndesen — itt már semmi sem az enyém. — Apám! Tiz évvel ezelőtt Pestre mentem a nagyságos képviselőurhoz. Fölfogadott kertésznek, aztán kitanittatott soffőrnek. Később Veronika is feljött oda szobalánynak. Jól fizetett a nagyságos ur és mi minden krajcárt félre tettünk, de a Veronika apja, meg testvérei is segítettek. És most itt vagyok__ a magam portáján__ a magam emberségéből. — Hát te vagy itt az uj gazda? — kérdezte az öreg. — Én! Az öreg Tóth megtántorodott kissé. Mindenki, aki ott volt a konyhában, érezte, hogy most dől el ennek a kis családnak a békéje és boldogsága. Hogyan fogadja ezt a taglócsapást az öreg? Szorongó csöndben álltak és nézték az öreget. Az meg csak állt a konyha közepén összetörve. Lelkében irtózatos harcot vívott a megszégyenülés a boldogsággal és megkönnyebbüléssel. Nézte a fia meghatott, de keményfa- ragásu arcát, aztán, az öregasszony boldogságtól sugárzó arcára siklott át a szeme, majd Veronika szepegő, félénk arcán pihent meg a tekintete. Éveknek tetsző hosszú percek teltek el dermesztő némaságban. Végre az öreg Tóth tántorogva megindult a szoba felé. Elment az asztalig, ott belezuhant a legközelebbi székbe. Az asztal meg volt terítve... négy személyre. Ott ült az asztalnál némán, magábaroskadva és vak szemekkel nézte a tányérokon viháncoló napsugarakat. Végigviharzott lelkén az elmúlt tiz esztendő minden titkos fájdalma, keserűsége, amit egyetlen fia elvesztése miatt érzett. És most ez a fiú feltámadott!... Istennek hála... Lassan felemelte a fejét és tekintete megint Veronika kutyahüségü szemeivel találkozott. Hirtelen kiegyenesedett a dereka, felállt, odament, az ijedt fiatalasszonyhoz és két elnehezült kezével megfogta a két vállát. — Aztán — mondotta és berozsdásodott torkában könnyek bujkáltak — aztán azt nem tűröm, hogy csak egy gyermeketek legyen... És magához ölelte a siró Veronikát. ^TrirTrrBirrinnryBirwTsirrsTrBiroTrTíroTnroTrinr, Óhazában vagy itt élő szüléinknek, rokonainknak, barátainknak, kedves és értékes ajándék egy: NAGYBETŰS MAGYAR “SZENT BIBLIA” (6. és Uj-Testamentom) megrendelhető: Veres József kántor=tanitónál 1432 Magnolia Ave., San Bernardino, Cal JLSLOJULOIlJUlJULBJLOJUULOJLaiUUUU^
