Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 ben egymásra találtak a detroiti magyar protestánsok és közös erővel dolgoznak Isten Országáért, a magyarság lelki javáért. Azt kérjük Istentől: “Óh Uram, atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szivében.” A jubiláló gyülekezeten, annak pásztorán Vajda Zoltán nagy tiszteletű tagtestvérünkön legyen Isten áldása. Az ötvenéves jubileummal kapcsolatban tartottuk meg a körzeti értekezletet is, melyen 54-en vettek részt. Az értekezlet, a detroiti egyesületi munka és a testvéri együttmunkál- kodás megteremtéséért, nagy részben, Dr. Háló Tibor, körzeti szervezőnket, illeti elismerés. ŐRSÉGVÁLTÁS Abauj megyében született Oláh Sándor testvérünk 33 éven át szolgálta Egyesületünket mint a 74 számú, Muskegon Heights, Mich.-i osztályunk tisztviselője. Lelkiismeretes és buzgó munkát végzett úgy családja körében, melynek minden tagját, pedig harminchoz közel van a családtagok száma, beállitotta Egyesületünkbe, mint a magyarság körében. Az évek múltával nem lohad le a lelkesedés, de a test lett gyengébb. Azért a jól végzett munka utáni nyugodt lelkiismerettel fiatalabb erőnek, az Oláh család egyik tagjának, Gyebnár János testvérünknek adta át a 74-ik osztály vezetését. Oláh testvérünknek szolgálatáért hálás köszönetét mondunk, Gyebnár testvérünk munkájához kitartást, sikert kivánunk. LEGIDŐSEBB IGAZGATÓNK Vezér testületünk igazgatói között életkorra legidősebb Perczel Imre testvérünk, aki októberben lett hetven éves. Közéleti munkálkodásában Református Egyesületünk állott szivéhez legközelebb. Egyesületünkért dolgozott To- ledóban sok esztendőn át. Nemcsak ő maga dolgozott, de a munkába gyermekeit is beállitotta. Előbb leánya, Margitka, Pozsgayné, segített neki, azután fiával is úgy megkedveltette Egyesületünket, hogy az apai örökséget a fiú vette át. Most már a fiú, ifj. Perczel Imre a nagy toledói két osztály vezetője, édesapja pedig a segítőtárs. Legidősebb igazgatónkat szeretettel köszöntjük. Dr. Uljaki Ferenc, elnök. MÉLA ŐSZ Bágyadt, ködös bús viradattal, Lángba borúit lemenő nappal Megérkezett a méla Ősz, Fák levelét, virágok szirmát Úgy tépi le, kint még amit lát, Mint a mezgerlő lomha csősz. Csak egy-két boglyos őszi rózsa Mosolyát még dacolva szórja, Kiket a tűnt Nyár itt hagyott, Hogy míg az Ősz gyászdalát zengi, A holt Nyárra ne mondja senki: Virág nélkül ment a halott. Hull a levél, hull szemfedőre, Erdőre, kertre, temetőre, Elmúlásról zokog a szél, Útját az Ősz borzongva rójja, Díszruhája lehámlik róla, Míg elkapja őt is a Tél. A Nyár mellé sírjába vágja, Ott nyílik meg kérdéses álma: A sírontúli látomás, Hogy a Tél csak álomba ringat, Szivében forr új élet, illat, S kirobban mint feltámadás. Megtudja, míg szól a halállal, Új virággal és új világgal, Hogy mindig a Tél sem havaz, A természet húsvétja zendűl És a Tél holttestén keresztül Kilép a díszmezű Tavasz. Szabó László LE IS ÚT, FEL IS ÚT Irta: Ősz-Pogány József Az öreg Tóth István éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy egyetlen gyermeke, szemefénye és büszkesége, ifj. Tóth István a Szürszabóék Veronikáját akarja a házhoz hozni. Meg is mondta a fiúnak kereken: — Amig én élek, soha nem egyezem belé, hogy ezt a lányt elvedd. Ha meg akaratom ellenére veszed el, hát fel is út, le is út! Éljetek meg a magatok emberségéből.
