Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ÜZENI ... DRÁGA ADVENT, KÖSZÖNTÜNK November 28-ikán Advent első vasárnapja. Itt van a várakozásnak, reménykedésnek áldott időszaka, advent. Adventi remény! A reményben várakozás van. “Az egész világ sóvárogva nyög és vár... ” Amit várunk, nem félelemmel, hanem vágyakozva Várjuk. Vágyakozás van a reményben. A remény nem azt nézi, ami van, hanem aminek lenni kellene. A jövőt a jelenbe hozza. Benne él, mielőtt elérkezne. A legnagyobb fenntartó erő a remény. Ha reményünk van arra, hogy az operáció egészséget hoz, a harc győzelemmel végződik, a megpróbáltatás jót eredményez, akkor a léleknek azt az erőt adtuk meg, amivel át tudja vinni, át tudja harcolni magát a jelen nehézségein. A remény “a lélek horgonya.” “Jézus a világ reménysége!” Lelkünk horgonyával kapaszkodjunk Jézusba. Mozdithatat- lanul álljunk abban a bizonyosságban, hogy bármilyen kegyetlen is a bűn és hitetlenség uralma ma, ez a világ és ennek országa a mi Urunkéi lesznek. Kapaszkodjunk bele abba a reménységbe, hogy leszáll ide, földi életünkbe, Isten városa, a régiek elmúlnak, újjá lesz minden, “eltörli Isten minden könnyet, halál nem lesz többé, sem gyász, sem fáradság, sem jaj szó nem lesz többé... íme újjá teszek mindent!” Krisztus a világ reménysége! A világ megváltására, az én egyéni életem megváltására kezést. Mert mi együtt látjuk őket. Együtt szánjuk őket. Mögöttük pedig mérhetetlenül sajnáljuk azt a szerencsétlen népet, fajtánkat, testvéreinket, akik a mesterségesen kitenyésztett, vagy rabszolgává züllesztett vezetők és pokolian megtervezett fogalmi zavarok közepette, nemzeti történelmünk leglelketölőbb korát tengődik. Szeretjük hinni, hogy ezzel a most közölt két hiteles idézettel s ahhoz fűzött nehány megjegyzésünkkel pontot is tehetünk arra az incidensre, amelynek következtében az egyes személyein keresztül meg nem Ítélhető s egyetemességében némaságra kárhoztatott magyarországi református egyház védelmében, a Lélek kényszerítéséből, szót kellett emelnünk. Tettük, mert ez is tisztünkhöz tartozik. Borshy-Kerekes György egyedüli reményem, óh Jézus, csak Te vagy! Ragadj meg engem és add én is belédkapasz- kodva, el ne mozdittassam az evangélium reményétől Drága Advent, köszöntünk! Jövel Advent- nek Királya, népek Messiása! DR. TÓTH SÁNDOR HETVEN ÉVES Meghatódva írjuk le ezt a néhány szót: Dr. Tóth Sándor hetven éves. Meghatódva és Isten iránti hálával. Mert a mi amerikai magyar református történetünkben alig ha van valaki más, aki oly sokat dolgozott volna, mint Dr. Tóth Sándor. Mint lelkipásztor, prédikátor, tanár, magyar titkár, lapszerkesztő, Egyesületünk tisztviselője, a magyar ügyek harcosa, mindig, mindenütt dolgozott, irt, lelkesített, harcolt. Sok csalódás érte. Sokan támadták. Mások összetörtek volna a megpróbáltatások alatt, ő azonban ujult erővel, uj látomással, uj reménységgel ment tovább — dolgozni. Sőt még ma, hetven éves korában, is elmondhatja Kálebbel együtt: “ma is erőben vagyok a harcoláshoz és tisztem teljesítéséhez.” Református Egyesületünk történetébe is beleírta a nevét. Huszonhét éven át volt tagja a Vezér testületnek. 1912-től 1919-ig alelnök, 1919-től 1930-ig pénztárnok és 1936-tól 1940-ig igazgató. Hálás szeretettel gondolunk rá és hetvenedik születésnapján szívből kívánjuk: áldjon meg az Isten! DETROIT ÜNNEPE Detroitra elmondhatjuk az írás szavával: “Sok népem lakik nekem abban a városban”, mert Református Egyesületünk nagy családjának több mint kettőezer családtagja lakik ott. Egyesületünk osztályai mellett három református egyházunk van Detroitban: az Első Református Egyház, a Független Egyház és a Magyar Református Egyház. A három közül a legrégibb, az Első Egyház, ötvenéves jubileumát tartotta októberben. Ez a jubileum nemcsak az Első Egyház, hanem az egész Detroit örömünnepe volt, mert a jubileumi istentiszteleti szolgálatban résztvett a három egyház lelkipásztora, a magyar lutheránus egyház lelkésze és a magyar baptista egyház prédikátora. Örömmel láttuk, hogy az ötvenéves jubileumi ünnepség beszédes bizonyság volt arról, hogy “mily gyönyörűséges az atyafiak békés együttlakozása”. Oly sok viszály és harc után testvéri közösség-
