Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY T Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” Idézet két beszédből A princetoni és evanstoni protestáns egyházi világgyülésekre hivatalos magyar küldöttség utjával kapcsolatban, mint ismeretes, bizonyos politikai személyek olyan általánosító nyilatkozatokat tettek, amelyek a kellőleg nem tájékozott közönség előtt alkalmasok lehettek volna arra, hogy a küldöttségben szereplő egyikmásik személyen túl, az egész Magyarországi Református Egyházat olyan hamis látszatba keverjék, mint amelyik a maga egyetemességében, minden más egyházi közösséget túlszárnyalva, önként, szívesen és fenntartás nélkül szolgálja ki a moszkovita terror-uralmat. Ez ellen annak idején egyik rovatunkban óvást jelentettünk be, már csak azért is, mert a meggondolatlan és sértő nyilatkozatok olyan helyről származtak, ahol — szerény véleményünk szerint — jobban illenék ügyelni a tárgyilagosságra, továbbá főként az általános magyar érdekekre s azok között a jogos felekezeti érzékenységre is. A gyűlések lefolyása után az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület évi gyűlése hivatalos nyilatkozatott is jelentetett meg a sajtóban, jogosan hivatkozva arra, hogy a vörös rezsimet “kiszolgálók” között épen úgy szerepelnek a római egyház egyes jelenlegi, odaáti hangadói is, mint egyes protestáns személyiségek. Senki sem vehet tehát magának jogot arra, hogy egyoldalulag próbáljon ítélkezni ebben a kérdésben. Annak igazolására már most, hogy a helyzet mindkét oldalról azonos képet mutat, álljon itt legalább pár mondatnyi idézet abból a két beszédből, amely szeptember 22-én, Budapesten, a vörös-magyar országgyűlésen a “tanácsokról” (szovjetek!) szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával hangzott el. Péter János debreceni református püspök, többek között ezeket mondotta: “Ünnepélyesen kijelentem, hogy mi a magyar református egyházból tisztelettel és szeretettel tekintünk népköztársaságunk alkotmányára... mert benne... az egyház szabadságának garanciáját látjuk... a magyar református egyház hálásan és örömmel él népköztársaságunk elért eredményei között... Van pedig hatalom, nagyon is fondorlatos, amely szeretne visszanyomni, Épen a legutóbbi hetekben a legszemélyesebb tapasztalatok során kaptam Ízelítőt ebből. (Evanston! Szerk.) Az egyházak képviselőivel való együttlétünk örömét a legravaszabb fondorlatokkal igyekeztek megzavarni bizonyos politikai személyek és hivatalos szervek... Jól tudjuk, hogy a fondorlatok nem a mi személyünknek, hanem a béke ügyének, népünk szabadságának... szóltak ... (de). Hiába minden cselvetés ... a nemzeti összefogás arányainak, erejének, alkotó lehetőségeinek történelmünk során soha nem tapasztalt gazdag időszakába lépünk a Hazafias Népfront újjászervezésével... A cél olyan szép és jó, amelyet az egyházak saját hitükből eredően tudnak támogatni”, stb. stb. Dr. Beresztóczy Miklós, pronotárius kanonok, érseki helynök pedig igy áradozott: “Arra a kérdésre szeretnék választ adni, hogy miképen gondolkodunk mi, katolikus papok és hívek a tanácsokról? — Alkotmányunk szavaival, mi hivő katolikusok: papok és hívek is valljuk, hogy államunkban minden hatalom a dolgozó népé.. . a tanács egy mivelünk, egy a mi életünkkel... ezért sürgetjük katolikus egyházi vonalon is a tanácsokkal való legharmonikusabb, legmegértőbb s legkészségesebb együttműködést ... íme, igy szónokolnak odaát ők. A református püspök és katholikus érseki helynök, a két legnagyobb felekezet élretolt exponensei. Hogy pedig az izraelita felekezet Stockier Alajos nevű hitközségi elnök vezetője, akiről köztudomású, hogy régi benfentes tagja a kommunista pártnak, miként nyilatkozott a kis és nagy szovjetekkel való lelkes együttműködésről, arról, ha pillanatnyilag hiteles idézet nincs is még birtokunkban — egész határozottsággal állíthatjuk, hogy véleményének sem lényegében, sem áradozó, szolgai stílusban nem engedhette tul- licitáltatni magát. Akármit mondottak is, mi innen nem kívánunk perbe szállani velük. Nemcsak velük, de azokkal sem, akik egyiket vagy másikat különválasztva kísérelnék meg rajtuk keresztül a felekezetűk egyetemessége fölötti illetéktelen ítél-
