Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
14 TESTVÉRISÉG — Borshy Kerekes György rovata — ISTEN ALATT * "I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands, one nation under God, indivisible, with liberty and justice to all." Két új szót tett be nemzetünk törvényhozó testületé, a washingtoni kongresszus, ebbe a jól ismert zászló-fogadalomba, amit általánosan használunk óvodától kezdve minden iskolánkban, katonaságnál, ünnepélyeken, polgárosodásunknál és mindenütt, ahol ünnepélyes alkalom nyílik fogadott hazánk iránti hűségünk megbizonyítására. De ahogy eddig használtuk ezt a fogadalmat, hiányzott belőle ez a két szó, amit most a kongresszus két háza beletett. UNDER GOD — Isten alatt. A fogalom nem új: ott volt e nemzet alapításától kezdve minden igaz hazafinak a lelkében. Hiszen az e- gész alkotmány világosan ugyanazokon az alapokon nyugszik, amiket a megtisztított evangéliumi keresztyénség állapított meg és léptetett gyakorlatba is, ahol lehetett: Genfben, Erdélyben, Cromwell Angliájában és egyébütt. Istenuralom egyházi beavatkozás nélkül, népuralom Isten akaratának keresésével. A kifejezés sem új: e nemzet legnagyobb fia mondta ki először, Lincoln Ábrahám, híres gettysburgi beszédében, amikor arra hívta fel a nemzetet, hogy magasztos fogadalmat tegyen arra nézve, hogy azok a hősi halottak nem hiába haltak meg: “hogy ez a nemzet Isten alatt megéri a szabadság újjászületését és hogy a népnek a nép által és a népért kormányzása nem fog megszűnni e földön.” EZ A NEMZET ISTEN ALATT. Ugyanazt mondja ez a kifejezés, mint az a másik, mit pénzére veretett nemzetünk: ISTENBEN BÍZUNK (In God we trust). Boldog szívvel örvendezünk a polgári fogadalomba beillesztett két új szó értelmén. Azt jellenti ez, — mást nem is jelenthet, — hogy ez a nemzet újra odahelyezi magát Isten kormányzása alá és engedelmesen hűséget fogad neki. Testvérek, — magyar református testvérek Amerikában! Ezt a két szót és annak tiszta értelmét mindnyájan fogadjuk el magunkra nézve fenntartás nélkül, örömest és boldogan. És tartsuk magunkat állandóan ehez a fogadalomhoz. Ez a mi hazánk pontosan EZÉRT lett szívünkben az első, EZÉRT tudta magához kötni életünket és EZÉRT tudtuk fenntartás nélkül odaadni neki minden tehetségünket. Mert úgy néztünk rá mindig, *A “Reformátusok Lapjá”-ból vesszük Dr. Tóth Sándor szerkesztőnek ezt a kitűnő vezércikkét. (Szerk.) mint olyanra, aki Isten akaratát keresi és akarja teljesíteni. Hogy nem mindig találta meg és nem mindig teljesítette, ezért éppen úgy nem ítélhetjük el, mint ahogyan mi remélünk a saját magunk hasonló fogyatkozásáért irgalmat és bocsánatot Attól, Akinek ez egyedül áll jogában. Mindnyájunknak fáj a szívünk azért, hogy Istenbe vetett bizalmát fegyverkezésekkel szeplősíti meg; mélyen sajnáljuk, hogy nem tartotta be a Nemzetek Atyjának az összegabalyító szövetkezésektől való óvását, amik most saját létének alapelveivel hozzák összeütközésbe, amikor még mindig gyarmatpolitikát űző szövetségesei mellé kell állania szabadságra kívánkozó új népekkel szemben; mélyen fájlaljuk belső bajait, önfiainak gyarlóságaival való nehéz küzdelmeit, közerkölcseinek megromlását, egész nemzeti életének mostani szomorú elhanyatlását. Mindezt látjuk, fájlaljuk és szeretnénk tenni róla. Tehetünk is. Azzal, hogy mindezek dacára hűségesen kitartunk mellette, — hiszen mi mellettünk is milyen hűségesen kitart a mi Gondviselő Istenünk és a mi egyetlenegy reménységünk, a mi Urunk Jézus Krisztus. Emberi sors a bűnben elesés, de keresztyéni feladat az abból való megtérés és az istenfiúság szabadságára újjászületés. Talpraállott ez a nemzet az után a szörnyű megpróbáltatás után is, amikor a kettészakadás szörnyű veszedelme fenyegette; akkor is annak megértése emelte föl elestéből, hogy magát csakugyan Isten alá kell rendelnie. EGY NEMZET ISTEN ALATT. Ma még nagyobb szükség van ennek elismerésére, Istenhez való visszatérésre, mint eddig bármikor. Akármilyen kicsik vagyunk is: segítsük ebben hűséggel és lelkesen! Nemcsak azzal, hogy a magunk életét alkalmazzuk hozzá, hanem azzal is, hogy másokat is megnyerünk ennek az igazi “amerikai életmódnak”. Mert abban bizakodunk és reménykedünk, és azért imádkozunk is, hogy minél hamarább jöjjön el az az idő, amikor az amerikai életmód a keresztyén életmód lesz! Amikor ez a nemzet Isten alatt benne él az Isten Országában. NEM JÖTTEK . . . Múlt havi számunkban hírt adtunk arról, hogy a Református Egyházak Világszövetségének Princetonban, N. J., tartott gyűlésére, valamint az Egyházak Világtanácsának Evanstonban, 111., tartandó gyűlésére beutazási engedélyt kaptak a Magyarországi Református Egyház hivatalos kiküldöttei is, névszerint Bereczky Albert budapesti, Péter János debreceni püspökök és Papp László theológiai tanár. Időközben az történt, hogy külügyminisztériumunk Péter János részvételi lehetőségét kizárólag az evanstoni gyűlésre korlátozta s emiatt — nyilván vörös nyomásra, — a többiek is lemondták a prin- cetoni gyűlésen való részvételüket. A Világszövetség ezzel kapcsolatban kiadott sajtóközleménye szerint a magyarországi küldöttek beengedése ellen főként Bentley michigani képviselő és Msgr. Varga Béla, az úgynevezett Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke jelentették be tiltakozásukat, azt állítván, hogy a kiküldöttek valamennyien kommunista ügynökök, Fábián Béla pedig, a lehetőség szerint minden lében kanál bizottmány tag, a “New Leader” c. folyóiratban jelentetett meg hasonló szellemű cikket “Red clerics visit U. S.” címen. Anélkül, hogy az érintettek kényszerű, vagy tudatos kommunista ügynöki volta felett vitatkozni kívánnánk, tényként egyszerűen feljegyezzük, hogy a cseh vagy csehszlovák nemzeti bi-
