Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 13 tiltakozott elszállítása ellen. Könyörület azonban nem volt; Pestre érkezésükkor börtönbe kerültek és mint közönséges bűnözők szalmával hintett földön kellett aludniok. Hónapok teltek el mig ügye a bíróság elé került. Zsuzsanna védekezése igen egyszerű volt: “Csak azt tettem amit egy magyar asszonynak a kötelesség és becsület érzése parancsol!” Biráját megzavarta logikája, mert védekezését kiegészítette azzal, hogy “Én nem vagyok (mint nő) felelős a háborúért, az a férfiak műve volt. Én háborúnak a nőket megillető részében, a sebesültek gondozásában vettem részt!” Jól tudjuk, hogy diktatúráknál a vizsgálati fogságot soha sem követi az ártatlanság kimondása és igy Zsuzsannára is a legsúlyosabb Ítélet várt. Ekkor azonban megmozdultak azok az osztrák tisztek akik szemtanúi voltak Zsuzsanna humanizmusának, igazolva, hogy az osztrák sebesültek életét éppen úgy mentette Kossuth Zsuzsanna mint saját honvédeiét. Ily közbenjárásnak hatásaira a bíróság okosabbnak látta az ügyet megfordítani és az eljárás beszüntetése mellett Meszlényiné Kossuth Zsuzsannát “köszönetük kifejezése mellett” szabadonbo- csátották. Zsuzsanna ezekután anyjával és nővérével együtt lakott Pesten és a család, valamint barátok gyermekiből álló kis iskolával foglalkozott. Haynau osztrák helytartó hivatalnokai azonban nem jó szemmel nézték ezt a hazafias szellemű szemináriumot és megpróbálták Zsuzsannát lebeszélni aktivitásáról, főként arról, hogy történelmet és hazafias szellemet tanítson a serdülő ifjúságnak. Kossuth Zsuzsanna törékeny testében azonban erős lélek, határozottság lakozott és nem hajlott. 1851 szeptemberének egyik hideg éjszakáján megjelentek lakásán a hatóság emberei és anyja, valamint gyermeke mellől bekísérték — most már másodszor — a vár hideg, fűtetlen, törött ablaku börtönébe. E gyaloglás a hideg éjszakában tüdőgyulladást eredményezett, amelyből soha többé fel nem épült. Állapotára való tekintettel — vagy három nap múltán — átszállították a vár kórházába. Ez az az időpont, amikor Kossuth Amerikába érkezve, az ünnepségek középpontjává válik. Éppen Washingtonban (1851 dec. 31) kapja a hirt, hogy családját másodszor is letartóztatták és anyja a börtönben meghalt. Kossuth Zsuzsanna másodszor 5 hónapot tölt fogságban (összesen 12 hónapot). Haynau ahhoz köti szabadonbocsájtását, hogy elhagyja véglegesen Európát. Ez meg is történik. A család azonban csak Brüsszelig jut el, mivel idős anyjának betegsége a tovább utazást kizárja. Zsuzsanna Brüsszelben megtanulja a csipkeverést és sikerül kereskedelmi kapcsolatot szereznie Angliában. Anyja nem sokára meghal és igy Emilia nővérével együtt Amerika felé veszik útjukat. New Yorkban Emilia boarding-house vállalkozáshoz kezd és nem rajta múlt, hogy vállalkozása sikertelen maradt. Zsuzsanna még Brüsz- szelben összekuporgatott pénzecskéjén dressmaking business-hez fogott, mivel a csipkeké- szités sovány jövedelemmel járt. Sőt könyvelést és idegennyelvü levelezést is vállalt, hogy megélhetésüket biztosítsa. Fizikuma azonban ezt az éghajlatot nem bírta és tüdőbetegségbe mindinkább elhatalmaskodott. 1854-et írtak, junius havát amikor már lelkészt kér magához, hogy az utolsó Úrvacsorát magához vegye. Ezt egy német evangélikus lelkésztől veszi fel és 1854 junius 29-ikén Manhattanban kileheli nemes lelkét. Meszlényi Kossuth Zsuzsanna szenvedésben, elhagyatottságban osztozott nemzetének sorsával. Florence Nightingale-lal sorsa már nem fut párhuzamosan akkor, amikor az ütközetek befejeződnek. A Brit győzelemmel Nightingale csillaga felfelé ivei, a magyar szabadságharc elbukása után Kossuth Zsuzsanna jussa nem királyi kitüntetés, ünneplés, hanem nyirkos börtön, majd a hontalanságba való kiüldözés. Nightingale megkapja a kiérdemelt tiszteletet és megbecsülést nemzetétől és ott ragyogott keblén a legnagyobb angol kitüntetés mit nő valaha is kapott. Békességben, szabadon folytathatta áldásos munkáját a betegápolás terén, szép magas kort érve meg: 90 évet és az egész müveit világ ma már a magáénak vallja. Kossuth Zsuzsanna életében munkájáért és hazafias magatartásáért csak ostorcsapásokat kapott a kegyetlen sorstól. Hasonló a sorsa talán nagy Semmelweiss orvos professzorunk küzdelmes életéhez és tragédiájához, “akitől mig élt, egy szerény virágszálat is megtagadtak kortársai, de halála után két kézzel vitték sírjára a kegyelet és elismerés legdusabb babérkoszorúit” ... Ugyancsak amerikai életrajzírója mondja: “God makes the nations to judgement and resurrection with no silver trumpet, but the eloquence or action of some human soul on fire with immortal principles. Madame Meszlényi was one of these messengers of God!” Kossuth Zsuzsanna a 100 év előtti magyar honvéd “mentő angyala” volt és élete végével az emigráció saját halottjává magasztosult. Amikor kegyelettel helyezzük el képzeleti sírjára az elismerésnek és hódolatnak eszményi koszorúját, valahol fent a “Hadak Utján” bizonyára felharsan egy régi kürt és feszes vigyáz- ban tisztelegnek “Zsuzsi, tábori dajka” Kossuth katonái is. T
