Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

6 TESTVÉRISÉG veket és hűséggel tekintenek a lelki édesanyára, óhazai református egyházunkra, mely ennek a hitnek volt hor­dozója, tanítója, védelmezője és bajnoka református hi­tet és nemzeti életet fenyegető négy évszázadon keresz­tül. Nem kívánunk a vasfüggöny mögötti egyház nevé­ben beszélni, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve arról, hogy ez az egyház nem hallathatja igazán szaba­don szavát, olyan szabadon, hogy az a vasfüggöny mö­gött élő több mint három és félmillió magyar reformá­tus atyánkfia őszinte, szívből jövő szavának együttes hangja legyen. Ezért, és csak ezért nincsen perünk ve­zetőikkel sem. De meg kell állapítanunk, hogy a szétszórattatás- ban élő magyar reformátusok hitbeli védelme, hitbeli megtartása és magyar református öntudatunk, drága lel­ki örökségünk megőrzése érdekében a vasfüggöny mö­götti egyház sem szót emelni, sem cselekvéssel szolgálni, mai helyzetében nem tud. Mindezekért, szolgálatunk felelősségének tudatá­ban, kellett a Szabad Magyar Reformátusok Világszö­vetségét megalakítanunk. Hittel valljuk, hogy a Lélek indítására cselekedtünk és ugyanazon Lélek közöttünk való maradásából folyó erőben bizakodva indulunk neki szolgálatunknak, melyhez minden magyar református a- tyánkfia buzgó imádságát, képesség szerint való munká­ját kérjük és amelyet a magasságos Úristen áldó és meg­szentelő kegyelmébe ajánlunk. “És az Istennek békessé­ge, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.” (Fi- lippi levél 4:7) Cleveland, Ohio, U. S. A., az Urnák 1954-ik eszten­dejében, május hó 22-ik napján. A Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének Elnöksége és nagygyűlésének közönsége KÉT KOSSUTH BANKÓMÁSA Megfigyelhető rajtuk a magyar címer mikénti használata AZ ELNÖK ÜZENI . . . A SZERVEZÉS MUNKÁJÁNAK ÚTTÖRŐI Huszonegy éve indult meg Egyesületünk­ben a szervezés rendszeres munkája. Vezértes­tületünk 1933 februárjában tartott gyűlésén ha­tározta el, hogy a szervezés munkáját megkezdi. Újlaki Ferenc elnök, Molnár István titkár és Király Imre ellenőr, vezértestületi tagokból álló bizottságra bizta azt a feladatot, hogy a szer­vezői munkakört kidolgozza és a munka elvé­gezésére alkalmas embereket állitson be. A három tagú bizottság Egyesületünk uj munkaágának alapelveit meghatározta és a szervezés első munkásaiul Kovács Miklós, Ko­vács Gusztáv és Nt. Nagy Emil testvéreinket hivta el. Alkalmazásukat a Vezértestület meg­erősítette és ezzel Egyesületünk jövőjének épí­tésében uj útra indultunk. Nehéz gazdasági helyzetben, depresszióban indult el az uj munka. De a három első kerü­leti szervező a hozzá fűzött várakozást betöl­tötte, a munkát olyan hűséggel és eredménnyel végezte, hogy későbbi munkatársaikkal együtt igazolták azt, hogy Egyesületünk tagsága sza­porításának, életünk fejlődésének legalkalmasabb eszköze a szervezés. Kovács Miklós — Nt. Nagy Emil — Kovács Gusztáv! A szervezés úttörői, pionírjai ők! Mindhármukat, sőt a bizottság egyik tag­ját, Molnár István titkárt, is hazahívta az Ur. Áldott legyen emlékezetük! Áldottak legyenek azok, akik az úttörők hűségével tovább építe­nek, Egyesületünkért dolgoznak! “MINDENKINEK SZIVÉHEZ KÖZEL VOLT...” Kerületi szervezőink munkájának szép ered­ménye az uj tag, de meghatóan szép eredménye azok szeretete, akik között megfordul. Tusai Mihály szeretet ébresztett. Cecil, Pa.-i, 328-ik számú osztályunk ügykezelője, Bakó Istvánná, írja: “Kedves Elnök Ur! Nem tudom elmulasz­tani, hogy le ne Írjam igaz, szivbeli részvéte­met. Olyat vesztettünk el, hogy talán soha nem találjuk meg. Mindenkinek a szivéhez nagyon közel volt, de a mijénkhez igazán kö­zel volt. Nem tudom felejteni, hogy azon a szombaton, mikor ravatalon feküdt, de mink nem tudtuk és úgy várták a gyerekek, hogy jön Tusaji bácsi. Vasárnap reggel olvastuk a papírból. Nem lehet leírni azt a nagy csaló­dást, ami az egész család arcán ott ült. Én mingyár vonatra szálltam, hogy utolsó Isten hozzád-ot mondjak neki: Isten veled, nyugodj békén, te szeretetre méltó ember, Tusaji B. Mihály . . .” Özv. Gergely Jánosné, Wheatland, Pa.-ból

Next

/
Thumbnails
Contents