Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG! OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN . REFORNED FEDERATION OF ANERICA Published Monthly k.oS2S2». Megjelenik havonta Főszerkesztő - Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő - Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők - Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946’’ VOLUME XXXI. UJ TERVEINK ESZTENDEJE May, 1953 u&ad-e, mit jeleni? Az alábbi cikk Dr. Tóth Sándor tollából “Tudod-e, testvér, mit jelent nekünk a Református Egyesület?” címen jelent meg a “Reformátusok Lapja” egyik legutóbbi számában. A benne tisztikarunkra vonatkozó dicsérő jelzők miatt ugyan kissé restelkedve adjuk le a cikket, az Egyesületünkkel kapcsolatos őszintén meleg bizonyságtétel azonban talán felmenthet bennünket a “hazabeszélés” gyanújától. íme a cikk: Van, akinek csak annyit jelent, hogy ha beteg lesz, segítséget kap tőle, vagy pedig ha meghal: családja kapja meg azt az ezer vagy több ezer dollárt, amire bebiztosította az életét. Igen, ezt is jelenti, és pedig a biztosítási szak- tudomány tanúbizonysága szerint Egyesületünk fizetőképessége a megbízhatóságnak igen magas fokán áll. Különböző biztosítási módozatai minden igényünket kielégíthetik; semmiféle biztosításért nem kell máshová mennünk. — És ha csak ezt a tartalmát nézzük is: nem kell-é érez- nünk azt a megnyugvást és igaz elégtételt, hogy ez biztosító-társaság a MIÉNK?! A magunké. Kizárólagosan és egészen a miénk. A magyar reformátusoké Amerikában. Ez a mi Prudential- társaságunk: erős, mint a gibraltári szikla. Még annál is erősebb. Mert még erősebb kősziklán épült. Jézus Krisztuson. A mi Benne vetett hitünkön, egymás iránt való szeretetünkön és jövőnk felől ezért bizakodó reménységünkön. Ez a mi legnagyobb teljesítményünk Amerikában. És a legnagyobb erősségünk is. Mert nagy erőt jelent az a hat millió dolláros vagyon, — de még nagyobbat azonban mégik a fundamentumunk, amilyeken állunk. Soha erről az alapról le ne térjetek, Testvéreim! Boldog voltam, hogy megint elmehettem a vezértestület évi gyűlésére, és hallhattam azokat a fényes jelentéseket, amiket a tisztviselők terjesztettek be s amiket azóta Egyesületünk hivatalos lapjából is olvashatott annak minden tagja. Mily őszinte öröm töltheti el mindnyájunk szívét azon a tapasztaláson, hogy tisztviselői pontosan a legjobb emberek, akikkel ezeket az állásokat betölthettük. Keresve sem találhatnánk náluk jobbat. Huszonnyolc évet töltöttem el, Isten jóvoltából, ebben a vezértestü- letben; több mint negyvep évvel ezelőtt kezdtem részt venni munkájában, hát meg tudom ítélni a roppant különbséget, mit szinte csodával határos fejlődésünk hozott magával. Milyen kezdetleges volt minden dolgunk negyven évvel ezelőtt! És milyen korlátolt és elégtelen volt a mi tudásunk azokéhoz képest, akik ma vezetik ezt a hatalmasra nőtt intézményt! Mint a mostani pénztárosnak az elődje, nyugodt szívvel merem kijelenteni, hogy sohasem tudtam volna elvégezni azt, amit ő azóta végezett. (Igaz, hogy hajlandóságom sem lett volna rá.) És a többiek is mind szinte rátermettek erre a feladatra. Nem lehet megindúlás nélkül olvasni, amikor elnökünk Urunknak igyekszik felelni arra a kérdésére: “mit cselekesztek másoknál többet?” És milyen megnyugtató tapasztalást ád titkárunk roppant szakértelméről tanúskodó jelentése! A gyűlés ideje alatt tartott szép ünnepélyen pedig számvevőnk nagyszerű történelmi kutatásaiban is gyönyörködtünk, — de éppen olyan hozzáértéssel vezeti ő számvevői könyveit is! És jó volt azt is látni, hogy még mindig ott van a régi gárda legfontosabb személyisége: a számfejtő, akinek pénzügyi lángesze oly sokat jelentett vagyonunk növelésénél. Árvaházunk és az öregek otthona szintén a legjobb kezekben vannak. Amikor azokat a szép mozgóképeket néztük, amik a mi ligonieri tanyánk búzavetését meg pompás gazdaságát tüntették fel: bizony megtelt a szívünk nagy hálaadással: Ébenháézer! Mindeddig megsegített minket az Úr! Igaza van elnökünknek, aki jelentésében ezt a kérdést veti fel: “Istenem! milyen nagy hiány volna, ha nem volna Amerikai Magyar Református Egyesület!” Testvér, becsüld meg ezt a kincsünket! Hitünk alapította, benne nőtt meg szeretetünk, és vele áldotta meg jó Istenünk a reménységünket!
