Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
4 TESTVÉRISÉG AZ ELNÖK ÜZENI... Dr. DIKOVICS JÁNOS — ÖTVEN ÉVE TANÁR Hatvan éves amerikai magyar református egyházi életünkbe a legtöbb lelkipásztort, egyházi munkást, a Bloomfield College & Seminary adta. Ebben az iskolában, ötven év óta tanit Dr. Dikovics János. Nincs közöttünk senki más, ki oly sok amerikai magyar református diákot nevelt, tanitott volna, mint ő. Ötven éven át, Dr. Dikovics nevelése, tanitása alatt a lelkipásztoroknak egész serege került ki bloomfieldi iskolából. Az áldott emlékű, volt toledói lelkész, Bogár Lajos, a Magyar Egyházkerület első elnöke, néhai Dr. Dienes Barna, második elnöke Nt. Da- róczy Mátyás, harmadik elnöke Nt. Rácz Győző, Református Egyesületünk alelnöke, Nt. Papp Károly és még sokan, igen sokan mások, Dr. Dikovics lábainál ülve tanultak és lettek pásztorokká. Dr. Dikovics nemcsak tanitott, hanem többet is tett. Megnyerte diákjai szivét. Hogy hálával, szeretettel gondolnak rá, mutatja az, hogy élete, munkálkodása határköveinél mindig megemlékeztek lelki tanitójukról. Ezt cselekedtél most is. Dr. Dikovics János tanárságának ötvenéves jubileumán, szép ünnepélyt rendeztek, hálájukat megéreztették. Az ünnepélyen Nt. Szabó András, költő papunk, szép versben köszöntötte az “öreget”. Versének, Dikovics munkájának, alapgondolata az a bibliai kép: “Mint agyag a fazekas kezében, úgy vagytok ti az én kezemben ...” A tisztességet tevők között ott vagyunk mi is. Református Egyesületünk is tisztelettel és szeretettel köszönti Dr. Dikovics Jánost, köszönti sok sok tanitványát, életünkben munkálkodó lelkipásztorokat! “HETVENHETEDIK ÉVEM TAPOSOM — DE JÓL EMLÉKSZEM ...” Megható levelet hozott a posta. A levélben öreges Írással, ez olvasható: “Igen tisztelt fő Elnökünk! Én, idős Bazin János, Gary, Ind.-ban, a 176 osztály tagja, a hetvenhetedik évem taposom, de jól emlékszem kis falunkban, Abauj Torna Megye Jabloncza községében, a 145-ös házszámra, mert ez volt a házszám, szülőházamra. Papunk mellett és tanítónk mellett én voltam a diktáló... Oszt küldök egy szép emlékű levelet, melyet ottani papunk küldött...” Az ottani pap, Lenkey Barnabás nagytisz- teletü ur, szép levélben köszöni meg azt a tízezer csehkorona adományt, amit id. Bazin János, egyesületi tagtestvérünk küldött. Az adomány és az abban megnyilvánuló lélek hatása alatt azt irta a nagytiszteletü ur, hogy “Szivet megindító rágondolni arra, hogy a hazájától évtizedekkel ezelőtt tengeren-tulra szakadt hivő lélek, élete alkonyán, visszaszáll gondolatban az óhazában szülőfalujába, ahol bölcsője ringott . . .” Igen sok, régi amerikás magyar szive érzésének kifejezése ez. Itt élhettünk évtizedeken át, de a költővel együtt érezzük: “azt a hegyet, azt a völgyet soha nem feledhetem ...” Szeretjük befogadó hazánkat, hálásak vagyunk, de azt a másikat nem feledhetjük, mert: “Át égen, földön, folyón, tengeren, rögön, hanton, koporsófedelen: szeretlek mindhalálig nemzetem!” Nekünk két hazát adott végzetünk. Mindkettőt szeretjük. Egyiket, mint édesanyánkat, másikat, mint feleségünket. Jól esik, olykor-olykor, legalább gondolatban, hazamenni az édesanyánkhoz. Jól esik, mint Bazin testvér tette, hazagondolásunkat cselekedetben mutatni meg. EAST CHICAGÓI TESTVÉRTALÁLKOZÓ Egyesületünk chicagói szervező kerületének értekezletét East Chicago, Ind.-ban tartottuk meg. Délelőtt Chicago South Side-i egyház templomában végeztem istentiszteletet. Ebéd után György Árpád nagytiszteletü úrral, feleségével, ki osztály ügykezelőnk, továbbá Parragh Dezső Chicago West Side-i lelkipásztorral mentünk East Chicagóba, hol az egyház szép társadalmi épületében volt értekezletünk. Jó volt a környéken szolgáló lelkipásztorokkal, Egyesületünk építőivel, ügykezelőinkkel, találkozni, tanácskozni. Bizalmat, munkakedvet erősítő volt elnökünk, titkárunk és kerületi szervezőnk jelentéseit, munkatársaink kérdéseit, megjegyzéseit hallgatni. A tartalmas, értékes testvértalálkozó szellemét és hatását Ntü Egry László lelkipásztor testvérünk, az értekezletet befejező vacsorán abban fejezett ki, hogy boldogság látni azt, hogy éveken át teljesített, önfeláldozó munkálkodás után, odafejlődtünk, hogy most már nem azt kell mondanunk: Testvér! jöjj és pártold az Egyházat, Egyesületet! Mert ezekhez tartozással önmagunknak és szeretteinknek szerzünk segítő áldást. Kiváltság az, ha Egyházunknak és nagyra nőtt Egyesületünknek tagjai lehetünk. East Chicagói Egyházunknak, Egry ntü uréknak, a nagyszerű vacsorát készítő asszonyoknak vendégszerető szívességéért, ezúton is, hálás köszönetét mondunk. HUSZONEGY CSALÁDTAG — AZ EGYESÜLETBEN East chicagói értekezletünk vacsoráján mutatták be Bodnár István, Kalamazoo, Mich.-i 200 számú osztályunk tagját, kinek családjából huszonegyen vannak Egyesületünkben. Bodnár testvérünket melegen ünnepelte az értekezlet közönsége. Méltó elismerés illeti a Bodnár családot azért a hűségért, mellyel Egyesületünk iránt viseltetnek. Mi is szeretettel köszöntjük és példáját követésre ajánljuk.
