Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-11-01 / 11-12. szám

Testvériség

Ó

VÁNDOR LÉLEK

Néha olyan érzésem támad:

Harci dalokká váltam,

Évezredek előtt már éltem,

Lantot pengettem lakomákon Attila udvarában.

Felnégyelt Koppány lelke voltam, Sírva sírtam az éghez,

És lantomat bosszúsan vágtam A Dunában feketén úszó Gellért holt teteméhez.

Rongyos kurucként bujdokoltam Nagymaj ténytől Aradig,

Elkeserítő romlásomban,

Dalok véres zuhatagában,

Átkom vissza viharzik.

Gall, gót és szláv átkozott körme Szívemen száz sebet ver, Álom-palotám düledékén Felordítok, mért oly kegyetlen Embertelen az Ember?

Majd Damaskus rózsakertjében Pál tövisébe léptem Belevágódtam a Keresztbe S megváltásról kezdett dalolni Csepegő piros vérem.

Éreztem, hogy keresztre húztak Ripők, bűnszolga hadak,

Kiket földrengés pokla nyelt el, Isten kezétől összetörve,

Véres keresztem alatt.

Azóta csillagok között jár Szomorú dal-világom,

Látomások, hó-köntösében,

A vértanúk vérében úszva,

Az Istenembert látom.

Szabó László.

ADY ENDRE VERSEIBŐL*

PERC EMBERKÉK UTÁN

Otthon bolondját járja a világ,

Máj mos, zavaros, perces, hitetlen,

Nagy súlyos álmok kiterítve lenn,

Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,

Ments Atyaisten, hogy bennelegyek: Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,

De építésre készen a kövünk,

Nagyot végezni mégis mi jövünk,

Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,

Ebek hazája ma, nem az enyém S ha marad csak egy hívőm, szent legény, Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,

Addig halottan avagy éberen Pihenjen a szent láz s az értelem,

Mig eltűnnek a mai figurák.

Magyar leszek majd, hogyha akarom,

Ha nem sutáké lesz itt a világ S fölcsap minden szent és igazi láng Rejtekből avagy ravatalon.