Fraternity-Testvériség, 1953 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
10 TESTVÉRISÉG ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ Én véreim, akiket közös átkunk Vett el tőlünk s szakított messze-messze, Tán tul-sokszor jutunk az eszetekbe. Hajh, pedig a magyar élet rohan már S özönvizéből csak az, ki kilábol, Kit rut közeitől messze-csal a Távol. Messzi magyarok, jaj, be irigyellek: Itthon már minden elvesztve előre S boldogok vagytok: messze vagytok tőle. AD AZ ISTEN Csordulj kedvem Ezt a kutya, másért siró, Szu-megrágta, táblabiró Magyar sorsot nem érdemiem. Mordulj, kedvem, Mert ha százszor módját multa, Dühbe dacba, borba fulva Ez a fajtám: nem szégyenlem. Fordulj, kedvem, Ad az Isten jót is holnap Minden sirvavigadónak, Verd a dobod, verd a mellem. Fordulj, kedvem, És ha leszakad az Ég is, Marad magyar mégis-mégis Ősi, szép és rémületlen. * * A versek Ady 1914-ben megjelent “Ki látott engem?” cimü kötetéből valók. SZIKLAY ANDOR KOSZTA MÁRTON ESETE (Negyedik folytatás) A SORSDÖNTŐ PAPÍR A negyvennyolcas szabadságharc hadseregének egyik névlistáján találkozunk először Koszta Márton nevével, mellette azzal a megjegyzéssel, hogy kapitánnyá léptették elő. Ekkor még alig volt 30 esztendős. A rögtönzött forradalmi alakulatokban gyakran megesett, hogy közkatona egyik óráról a másikra tiszt lett, vakmerő önkéntes vállalkozás sikere következtében, vagy pedig nagyobb ütközet utáni csoportos előléptetések keretében. Az is sokszor előfordult, hogy a vezénylő tábornok, vagy a hadügyminiszter, csak hónapokkal később — vagy a hadműveleti bonyodalmak közepette egyáltalán nem — erősitette meg az előléptetést; annak hatálya azonban gyakorlatilag azonnali volt, legalábbis a közvetlen fölöttesek jóváhagyásával. így történhetett, hogy valamely meg nem énekelt bátor tett révén a fiatal Kosztából kapitány lett az 55-ik ezredben, mely Ihász Dániel ezredes parancsnoksága alatt állt. Azt, hogy később is derekasan viselkedett Koszta, mutatja, hogy az összeomlás után az osztrák hadbiróság a legsúlyosabb büntetést szabta ki rá. A halálos Ítéletet életfogytiglani száműzetésre változtatták később, amikor a nemzetközi felháborodás, melyet a magyar-irtás kiváltott, némelyes mérsékletre birta az osztrák udvart. A szabadságharcot megelőző időkből alig néhány adatot sikerül találnunk Koszta Mártonra vonatkozólag. Kitűnik, hogy 1819-ben született a Bihar-megyei Belényesen, melynek lakossága akkor mintegy 5000 főnyi volt. A Koszta-család görög származású s valószínűleg az Árpádház-idej ebeli szoros magyar-bizánci kapcsolatok idején került első őse Magyarországra. A magyar nemességet “belényesi” előnévvel 1701-ben kapták. Koszta élettörténetének nemcsak ez az első szakasza hézagos; későbbi évei túlnyomó részét is homály födi, csupán a szmirnai eset rövid időszakát véve ki. A legalaposabb, legmesszebbmenő nyomozás is kevés megbízható adatot eredményez. Tudjuk, hogy a szabadságharc összeomlása után Tö- rökországba költözött és ottani más magyar szám- üzöttek és néhány lengyel emigráns társaságában várta sorsa további alakulását. Hamarosan azonban Ausztria és Oroszország, közös diplomáciai fellépéssel, az összes forradalmi menekültek kiadatását követelte Törökországtól. Ausztria a magyarokra, Oroszország a lengyelekre tartott igényt; (Folytatás a 12. oldalon)
